Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

4. füzet - IV. Maurer Gyula: A Béga V. csegézőműveinek vasszerkezete

45 kisebb vízmennyiségek idejében is meg legyen. Miután pedig bögéink aránylag hosszúak, a kisvíz mennyisége ellenben kevés, s így szárazságok idejében a duzzasztott vízszinnek egy bögében előálló összes esése alig számottevő, a duzzasztóművek bakjainak magassága is fölötte nagyra adódik ki. A bakok nagy magassága annyiban káros, hogy kellő merevség okáért vastagabbra kell őket készíteni, s mind ez okból, mind azért, mert a lefektetett hosszú bak sok bakálláson nyúlik keresztül, vagyis mert sok bak fekszik egymáson, a vasszerkezetekből a fenéken vastag réteg keletkezik. Ennek következtében az elrejtésükre szolgáló fenéklépcsőt is mélyebbre kell venni, a mi viszont a bakok magasságát növeli. A nagy magasság azért is káros, mert növeli a bakok elgörbülésének a veszélyét, ha valamely tárgy közéjük kerül. Mégis műveink összes részeinek czélszerü kidolgozása és a kezelés gondossága következtében a bakok lefektetésekor baj eddig alig fordult elő. A III. és IV. számú duzzasztó-művek bakjainak súlya az üreges gerendát kiöntésére szolgáló beton nélkül 2030 kg, betonnal együtt mintegy 2300 kg. A III. és IV. számú műveknél a nyilás elzárása négy-négy görgővel ellátott fatáblával történik. E két mú vasszerkezete az Alsó-Béga műveivel szemben sok tekintetben fejlődést mutat, s a részletekben tőlük eltér. A javítások és részletek nagyjában ugyanolyanok, mint az V-ik duzzasztó-műnél, s miután ez utóbbiakat alant részletesen ismertetjük, a III. és IV. számú duzzasztó-művek részleteire nem térünk ki. E III. és IV. számú vízlépcső csegéinek kapui az écskai felső kapukhoz hasonló szerkezetűek. A kaputiltók és felhúzó szerkezeteik az écskaiaktól eltérők és teljesen olyanok, mint az V-ik vízlépcső alább részletesen ismertetett szerkezetei. A III. és IV. számú vízlépcső csegéinek mind a négy kapuja teljesen azonos. Sík átlős kapuk ezek, a melyeknél a víznyomást a másodrendű vízszintes tartók átviszik a merev négyszögletes keretre és e keretben elhelyezett átlókra. Az átlók közül a közép felé emelkedő főátló végig vezetett gerinczű, míg a közép felé eső átló megszakított mellékátló, melyet két-kéttámaszú tartónak tekintünk. VízszinJcülönbség. Az I. és II. számú csegéző mű szerkezeteinek méretezésekor a hidrosztatikai, vagyis a vízszintes duzzasztás vízlépcsőjének megfelelő víznyomást vettük számításba. A III. és IV. számú vízlépcsőre az ismert legkisebb vízmennyiségkor előálló duzzasztott víz görbéjét kiszámítottuk, s az így kapott vízlépcső szolgált számításaink alapjául. Ámde tudva, hogy a vízszín nem szabályozható teljes pontossággal, s bennök 10 cm-ë

s ingadozás is előállhat, föltettük, hogy ugyanegy időben a felső vízszín 10 cm-rel a megszabott vízszin fölé emelkedik, míg az alsó 10 cm-rel alája száll. A III. számú csegéző műveknél a legkisebb vízhozománykor előálló maximális vízlépcső számításaink szerint 2'40 méter, a IV. számú műnél 2-45 méter. Ezzel szemben mindkét vízlépcső vasszerkezeteit 2-60 méter vízszinkülönbség előidézte nyomásra méreteztük. Ez az eljárás azonban helytelen, mert hiszen valamely vízlépcsőnél történt baleset, vagy hiba a fölötte levő mű alsó vízét váratlanul hirtelen leszállíthatja, a mi ez utóbbi mű szerkezetére veszélyes lehet. Igaz ugyan, hogy ily esetre, vala- » mint a víz dinamikai hatására való tekintettel a méretezés mindenütt nagy biztossággal történt és azonkívül legfeljebb 80Ö kg feszültséget engedtünk még ; mind-