Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)
4. füzet - III. Halmi Gyula: A mesterséges biológiai szennyvíztisztítás hazánkban
43 tapasztalatot gyűjthetünk hazai viszonyaink között is, különösen, ha az elterjedt típusok között egészséges vátogatást akarunk gyakorolni és ha tisztázni akarjuk : milyennek nem szabad lenni a tisztítóberendezésnek és hogyan nem szabad kezelni (helyesebben szólva, elhanyagolni) az ilyen telepeket.-Bár jól tudjuk, hogy hazai tisztító telepeink nagyon sok kívánnivalót hagynak, őket ellenőrizni, megvizsgálni, rendszeresen tanúlmányozni és megjavítani ma nem tudjuk. Százszámra épültek az utolsó években, engedélylyel vagy anélkül, nálunk az ilyen tisztítóelrendezések és alig egynéhánynak a működését ellenőrizték eddigelé. A létesített telepek kultúrmérnöki felülvizsgálata ugyan minden egyes esetben megtörténik; ámde ne feledjük el, hogy a mesterséges biológiai szennyesvíztisztitó telepekről puszta szemlélet útján nem lehet eldönteni, hogy működésük megfelelő-e; ha e telepek az engedélyezett terveknek megfelelően méretezve létesültek is, ebből még nem következik az, hogy működésük is mindenben megfelelő. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt sem, hogy a kultúrmérnöki felülvizsgálat rendszerint e tisztítótelepek elkészültekor, űzembehelyezésekor történik meg, amikor legtöbbször még nem működnek. De ha működnének is, jól tudjuk, hogy a mesterséges biológiai szennyesvíztisztisztítótelepek kezdetben mindig rosszúl tisztítanak ; a szűrőtestnek előbb «meg kell érnie», hogy jól tisztítson, ehhez pedig sokszor hónapok szükségesek. Az ilyen telepek sikeres mőködésének ellenőrző vizsgálata tehát legjobb esetben is csaü az űzembehelyezéstől számítva 3—4 hónap múlva történhetik meg. Sajnos azonban, ezidőszerint ez sohasem történik meg. Ha az üzembelyezéskor tartott felülvizsgálat megállapítja, hogy a telep a terveknek megfelelően létesült, akkor többé senki sem törődik vele, s újból csak akkor kerül napirendre, ha működése nem megfelelő és panaszok merülnek föl. Ha Magyarországon bárminő kis vízimunka hatósági engedélylyel létesül, akár kis zsilip, malomárok stb.: az engedélyezett munkát elkészülte után szakszerű mérnöki felülvizsgálattal ellenőrzik. A legkisebb ipartelepek egészségügyiviszonyai, kazántelepei állandó, rendszeres orvosi, illetőleg iparfelügyelői ellenőrzés alatt állanak. A reá hivatott orvosi, íparfelűgyelői és mérnök-szakértők ellenőrző tevékenysége a szükséges helyen mindenütt érvényesül, csupán a mesterséges biológiai szennyesvíztisztító telepek ellenőrzésében nem, a melyek talán hibás működés esetén nem okozhatnak nagyobb bajt, ha csak 5—10 lakó szennyvízét tisztítjuk, de igenis nagy veszedelmeket okozhatnak közegészségügyi szempontból és az élővizek elszennyezése dolgában, ha — úgy, mint legújabban történik — 20.000—25.000 főnyi fogolytáborok, barakktelepek, stb. szennyvízét kell megtisztítaniok, hiszen e tisztítótelepekről kikerülő szennyvíz mennyisége akárhány számottevő városunkét felülmúlja. Nem túlzott követelés tehát, ha a mesterséges biológiai szennyesvíztisztitó telepek működésének rendszeres hivatalos ellenőrzését sürgetjük. A kérdést természetesen országos alapon egységesen kell rendezni. Az ilyen ellenőrző vizsgálatnak egyik akadálya talán ma még az is, hogy a hivatalos eljárás diján kívül még a vizsgálati díjak is jelentősen drágítják. Ezen azonban egyszerűen lehetne segíteni, ha az ilyen telep felülvizsgálatára, a hatósági eljárás díját is beleértve, mérsékelt, 50—60 kor. egységes díjtételt állapítanának meg, s ezzel a ma összesen 150—200 kor.-ba, sőt többe kerülő ellenőrző vizsgálat is tetemesen olcsóbbá lenne, úgy, hogy magánfelekre sem volna nagyobb megterhelés, ha telepeiket 2—3 évenként ellenőriztetnék.
