Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)
1. füzet - II. Péch Béla: A kulturmérnökök vízmosáskötő munkái
175. §. Vízmosások meggátlására szükséges eljárás megindítását, mind a vízmosásos területek birtokosai, mind az alább fekvő területek érdekelt birtokosai kérhetik. A megindítást az illető törvényhatóság alispánja vagy polgármestere vagy a földmívelésügyi miniszter is hivatalból elrendelheti.» E rendelkezéseket kiegészíti a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről szóló 1894. évi XII. t-cí is. Nevezetesen : «13. §. Vízmosásos és vízmosás veszélyének kitett területeken a legeltetés egészben vagy részben eltiltható. Ha a létező vagy keletkező vízmosások másnak birtokát is károsítanák, vagy kárral fenyegetnék, a szükséges óvintézkedéseket, esetleg ezen területeknek záros határidő alatti befásítását a hatóság elrendelheti s meg nem egyezés esetén a költségek viselése tekintetéből az érdekeltség arányában határoz stb.» Mindezek tekintetében a m. kir. földmívelésügyi miniszter 8599/899. sz. a. a kultúrmérnöki és erdőhivatalok, valamint más közreműködők egységes tervszerű eljárására nézve a következőket rendelte: «1. A vízmosásos helyek felvétele községi határonkint, a járási főszolgabíró, az erdőhivatal és a kerületi kultúrmérnöki kiküldöttjéből álló bizottság által az illető község elöljárósága alkalmas tagjainak közreműködésével eszközlendő. 2. Az eljáró bizottság a vízmosásos helyeknek felvétele s megfelelő méretű térképvázlatokon való feltüntetése után minden községre nézve állapítsa meg a munkatervet a befásításra, fűzdugványozásra, legeltetési tilalomra, iszapfogógátakra és egyéb esetleges munkálatokra vonatkozólag. Az így megállapított munkaterv a községi elöljáróságoknak átadandó s foganatosítása a járási főszolgabíró által az 1894 : XII. t.-cz. 13. §-a, illetve a vármegye közigazgatási bizottsága által az idézett törvény 14. §-a értelmében elrendelendő. 3. Ha a megyében a fölvett területek között az 1898. évi XIX. t.-cz. alá eső, állami kezelésbe átveendő kopárterületek volnának, ezekre nézve az illetékes kir. adóhivatal a külön megállapított szabályok szerint tartozik eljárni, illetve a miniszterhez előterjesztést tenni. 4. A helyszini eljárás és munkaterv készítése alkalmából mérlegelje a bizottság azon kérdést is, hogy melyik községben minő indokokból kivánatos vagy szükséges esetleg az állami segélyezés, mekkora évi összegben és előreláthatólag hány évre hozható ez indokoltan javaslatba, Ezen javaslatoknál figyelembe veendő az 1894 : XII. t.-cz. 13. §., mely szerint a vízmosások ellen való védekezés költségei az érdekelteket terhelik. Ennélfogva állami segédnek, csemetékre, erdősítésre, iszapfogó gátak építésére csak annyiban van helye, a mennyiben a szükséges munkálatok aránytalanul nagy megterhelést rónának a közvetlenül érdekeltekre, vagy az illető munkarészlet vízszabályozási érdekekből sürgősen volna foganatosítandó.» A mint látjuk tehát, teljesen meg volt adva a törvényes alap, hogy a-vízmosások a felek vonakodása ellenére is, még pedig teljesen a közvetetleniil érdekeltek költségére megköthetők legyenek. Elméletben ez igazságos és helyes is, de a gyakorlatban nálunk sem volt keresztülvihető. Az ország egyes vidékein (így pl. a Zala- ós Kapós völgyében is) a közönség úgyszólván minden hatósági kényszer nélkül, magától kötötte meg fásításokkal vízmosásait. Más helyen (különösen ki kell itt emelni Nagyküküllő megyében a medgyesi járást) a járás főszolgabirája