Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

3. füzet - II. Sajó Elemér: A belvízvezető zsilipek megrepedésének okai. Javaslatok a repedések megakadályozására

230 Tudjuk, hogy a niederfinowi zsilipeknél súlyos bajok következtek be, nagy repedések keletkeztek és a repedéseken át olyan nagy volt a vízveszteség, hogy az üzemet közel egy évre újra meg kellett szüntetni és a zsilipeket mintegy IV2 millió márka költséggel nagy javításnak kellett alávetni. Hogy e bajoknak az. volt-e az oka, hogy eleve nem készítettek semmiféle hézagot (hanem a repedések maguk álltak elő), vagy pedig más körülmény-e arra nézve még nincsenek megbízható adataink. Hazánkban nagyobb nyomásnak kitett hézag-tömítések a soroksári Dunaág felső torkolati csegéjénél készültek. E zsilip csatornáinak tömítését —• aszfaltlapok közé fogott ólomlemezekkel — a 47. sz. rajz és a 48. sz. kép láttatja. E tömítéssel igen jó tapasztalatokat tettünk. Ugyanis 1913 deczember hó folyamán a zsilip tápláló csatornája mintegy 7 m, a körülfutó csatorna pedig mintegy 5 m víznyomásnak volt kitéve. Ennek a rendkívüli, üzem közben többé soha elő nem forduló nagy víznyomás ellenére is csak helyenkint jelentkezett kisebb csurgás. Valószínűleg ott, a hol a szigetelőlemezek az elhelyezés alkalmával a munkások gondatlansága következtében megsérültek. A fentiekből azt a ve'geredményt szürhetjülc le, hogy mintegy 4—5 m víznyomásig már abszolúte 'jól záró hézagtömítéseket vagyunk képesek előállítani, 5 m-en felül azonban a mai tömítő rendszerekkel legyünk elkészülve, hogy a tömítéseken át kisebb mértékben csurogni fog a víz. Azonban ez a kis csurgás — ha arra már eleve elkészültünk és a csurgás hatása ellen védekezünk — bajt nem okozhat. Hiszen tudjuk, hogy a zsilipeink jó része annyira meg van repedve, hogy a repedéseken át nemcsak csekély, hanem bizony jelentékeny mennyiségű víz csurog át a nélkül, hogy összedőltek volna. Az 5 m-nél nagyobb nyomások aránylag rövid időn át tartanak és ha ezt a helyi viszonyok megengedik, közbenső tolózárakkal a nagyobb nyomásokat megoszthatjuk és így elérhetjük, hogy egy-egy csőszakaszra sohase jusson nagyobb nyomás 5 m-nél. De a legfontosabb az, hogy előre tudjuk, hol fog a víz csurogni, vagyis a hézagoknál és ott már építés közben egy szűrő rétegei helyezhetünk el a cső körül, ct, mely, megakadályozza, hogy a csurgó víz földes részeket is hozzon magával. Vagy pedig, esetleg plasztikus agyagburkot is helyezhetünk el a hézagok körül és ezen felül még szűrő réteget stb. Majd a tapasztalat és a kísérletek fogják megmutatni, melyik elrendezés a czélszerűbb. Azonban, mint már említettük, valószínű, hogy már a közel jövőben sikerül olyan hézagtömítéseket szerkeszteni, a melyek pl. 10 m víznyomáskor is teljesen zárnak. Hazánkban a belvízzsilipeket eddig kivétel nélkül egy darabból (monolit módjára) építették. Természetes, hogy egy ilyen régi, meggyökeresedett rendszernek a módosítása nem könnyű ; a cső részekre való osztása ellen sok kifogás és aggodalom fog felmerülni. De ha meggondoljuk, hogy a részekreosztás tulajdonképen épen nem valami új dolog —• hiszen a legtöbb belvízzsilipünk tényleg részekből van összerakva, mert egy vagy több helyen megrepedtek — vagyis ha eredetileg egy darabban építették is, most már több darabból állnak: akkor a részekre osztás mindjárt kevésbbé