Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)
3. füzet - II. Sajó Elemér: A belvízvezető zsilipek megrepedésének okai. Javaslatok a repedések megakadályozására
231 szokatlannak fog feltűnni. Nyilvánvaló, hogy sokkal kevésbbé veszélyes, ha a repedést (hézagot) előre csináljuk meg, még pedig ott, a hol akarjuk és előre jól tömítjük, mint lia a repedés később áll elő, mikor már nem férhetünk kellően hozzá. A repedésekkel utólag részekre osztott zsilipeinken végzett észlelések azt is mutatják, hogy az egyes csővégek (még a czölöpökkel alá nem támasztott zsilipeknél is) egymáshoz képest csak minimális mértékben tolódtak el, vagyis a tömítések elszakadásától — különösen czölöpökre állított csöveknél — nem kell tartani. Másrészt a tapasztalatokból az is kitűnt, hogy a tömítetlen repedéseken átfolyó, aránylag jelentékeny mennyiségű víz :— bár veszélyes — de azért katasztrófát mégis csak kevés helyen idézett elő. Tehát az előre jól tömített hézagokon* esetleg mégis átcsurgó vagy átcsepegő kevés megszűrt víz semmiféle bajt sem okozhat. Vagyis, végeredményben : a repedésekkel utólag részekre bomlott zsilipeinknél tulajdonképen máris jó tapasztalatokat teltünk a javasolt rendszer terén. V. Összefoglalás. Mielőtt a tanulmánynak végső következtetéseit összefogalnám, szükségesnek tartom, ismételten hangsúlyozni a következőket. Nem tartom lehetetlennek, hogy ott, a hol az altalaj nem épen rossz, egy darabból is tudunk olyan csőzsilipet építeni, a mely nem reped meg. Csakhogy ez nem biztos, hanem féligmeddig a véletlennek a dolga. A mint a tapasztalatok mutatják, az egy darabból épült csőzsilipek túlnyomó része megrepedt. Már pedig, ha valahol, úgy a csözsilipeknél kell arra törekednünk, hogy az épitö módunk teljesen biztos legyen és ne legyen kitéve a véletlen ki nem számítható eshetőségeinek. De, mint ezt részletesebben kifejtettük már az előzőkben, az egy darabból való zsilip nemcsak könnyebben reped meg, mint a darabokból összetett, hanem költségesebb is. Épen úgy azt sem vonom kétségbe, hogy a szádfal nélkül, czölöprács nélkül, egyszerűen a talajra fektetett csövekből készült zsilip is megállhat beszakadás nélkül, csak azt hangsúlyozom, hogy ez az eljárás sem elég biztos a beszakadás esetén bekövetkezhető óriási károkkal szembe állítva; ezért az ilyen könnyedebb építő módot legfeljebb olyan helyen volna szabad alkalmazni, a hol a töltés és a zsilip nem véd olyan nagy értékeket. Ennek a tanulmánynak az a vezető gondolata, hogy a csözsilip'ekre feltétlenül megbízható építő rendszert állapítsunk meg; olyant, a hol a kedvezőtlen véletlenek és meglepetések emberi számítás szerint lehetetlenek. Ezzel szemben azután olyan kisebb fontosságú műépítményeknél, a hol csekélyebb biztossággal is megelégedhetünk, a szigorú szabályokból, illetőleg követelményekből a kisebb veszély arányában engedményeket tehetünk. Vagyis a csözsüipek biztossága álljon arányban a velük védett értékekkel. Ezek előrebocsátása után a végső következtetéseinket ezekben foglaljuk össze: I. Általában minden talaj, de különösen a folyómedrek közelében fekvő altalajok egyenetlenek és ennek következtében még az egyenletes terhelés alatt is egyenetlenül ülepednek. II. A csőzsilipek megrepedését az egyenetlen ülepedés s még a hőmérsékleti tágulás (dilatáczió) okozza. A zsilipkatasztrófákat a repedések idézik elő.
