Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

3. füzet - II. Sajó Elemér: A belvízvezető zsilipek megrepedésének okai. Javaslatok a repedések megakadályozására

227 Ellenben — ugyanazt az altalajt és ugyanazokat a czölöpméreteket téve fel' — a 41. ábrán látható esőzsilip, a hol a ezölöpök egymástol nem 8-00 m, hanem 1-00 m-nvire vannak, természetesen sokkal kevésbbé fog ülepedni, mert ugyanaz a súly nem 4, hanem 18 czölöpre oszlik el. Azonban a sűrűbb czölöprács többe kerül ós így a ezölöpök hosszúságának és egymástól való távolságának megállapításakor — a talajviszonyokon kívül — még a szükséges biztosság kérdését i

s 42. rajz. A klenterbachi vízbujtat«') a Dortmund—Ems csatorna alatt. tekintetbe kell venni. Mennél nagyobb biztosságot követelünk a csözsiliptöl, annál teherbíróbb czölöprácsra kell állítani, hogy mennél kisebb legyen az ülepedés, az ülepedéskülönbség, a esővégek eltolódúsa és ennek következtében mennél • nagyobb legyen a biztosság a csövek megrepedése vagy a hézagtömítések elszakadása és így az alámosás ellen. A 42. sz. rajzon egy vízbujtató látható, a /s

a hol bár a czölöpökkel jó, teherbíró réteget sikerült elérni — nagyon sűrűn, 0-80—100 m-nyire verték le, hogy az ülepedés mennél kisebb legyen. Ugyanis a bujtató felett a Dortmund-Emsesatorna halad és így a bujtató megrepedése igen nagy bajt okozott volna. Ha oldalirányú erők felvételéről van szó, a czölöpöket ferdén kell leverni (pl. lásd a 43. sz. rajzot). Azelőtt a czölöpökre fenékpallózatot is helyeztek. Újabban ezt elhagyják, de a hol a terhelés egyenetlen, jobb átvitele végett — legalább helyenként — süvegfákat vagy fogófákat szoktak alkalmazni. (Pl. lásd a 44. sz. képet.) Mindezekből az is következik, hogy csőzsilipekre — a hol annyiféle körülményt kell mérlegelni — legalább az eddig rendelkezésre álló tapasztalataink és adataink alapján - nem lehet 43. rajz. Partfal a coseli kikötő új medenczéjében.