Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)
3. füzet - II. Sajó Elemér: A belvízvezető zsilipek megrepedésének okai. Javaslatok a repedések megakadályozására
228 szabványterveket kidolgozni, hanem a tervező mérnöknek esetről-esetre kell a helyi viszonyok alapján az alapozás módját ós az egyéb általános elrendezést megállapítani. Láttuk, hogy a czölöprács tervezésekor első sorban is a czölöpök teherbírása dönt. Mennél teherbíróbb egy-egy czölöp, annál kevesebb czölöppel vagyunk képesek a czélt elérni. Ezért víznyomásnak kitett építményeknél még sokkal fontosabb a nagy teherbírású czölöpök kérdése, mint pl. hidaknál, a hol — lia a czölöprács ülepedik is — ez legfeljebb repedést okoz, de alámosást (nem lévén víznyomás) nem idézhet elő. Ezért — : mivel a faanyag folytonosan drágul — a csözsilipek alapozásához különösen figyelmet érdemelnek a vasbeton-czölöpök, főképen pedig a nagy teherbírásra szerkesztett alakjai. 1 A vasbetonczölöpöknek jó oldaluk, hogy vasvázukat — a fej kibontása után — szerves összeköttetésbe lehet hozni a felettük levő műépítmény vasvázával (1. a 45. sz. képet). A vasbetonczölöpöket természetesen csak nehéz gőzkalapácscsal lehet leverni. Az ilyen gőzkalapács állványát tetszés szerinti hajlásra lehet beállítani és így a vasbetonczölöpöket szükség esetén minden nehézség nélkül ferdén is leverhetjük (1. a 46. sz. képet). 7. Az egyes csődarabok közti hézagok tömítése. Ezt a kérdést — melyet általánosságban már a IV. A. fejezetben is érintettünk — vizsgáljuk meg részletesebben, mert a csőzsilipeket csak akkor szabad darabokból építeni, ha az egyes csődarabok közti hézagokat képesek vagyunk vízzáróan tömíteni. «A betont czímű könyvünkben a 297—333. oldalon sokféle tömítő módot adtunk elő, melyekkel kellő vízzárást lebet elérni. Azônban mindezeknél a tömítő módoknál az szolgált alapul, hogy a) az egyes darabok közt ne legyen nagy a különböző ülepedés következtében való eltolódás, másrészt pedig b) a víznyomás ne haladjon túl bizonyos határt. ad a). A csővégeknek egymáshoz képest való eltolódása. A mi az egyes csődarabok közti eltolódást illeti, erre nézve már meglehetősen sok tapasztalati adat áll rendelkezésre. Elégszer láthattunk például teljesen átrepedt betonalapokat vagy csöveket és rendszerint azt tapasztaltuk, hogy a két egymás melletti rész egymáshoz képest csak milliméterekkel tolódott el, a miben persze része van a repedés síkjában fellépő súrlódás fékező hatásának is. Különösen, ha rövidebb, csak 10—15 m hosszú csövekből állítjuk össze a zsilipet, forrásoktól fel nem lazított altalajban az egyes cső végek egymáshoz képest valószínűleg csak milliméterekkel fognak eltolódni. Hasonló példát mutatnak reá a tompa illesztésű darabokból összerakott átereszek (pl. a 30 m magas ragösi töltés alatt a Hohenzollern-csatornán) a hol az egyes gyűrűk közt alig voltak mérhető eltolódások. Ha azonban az altalajviszonyok olyan rosszak, hogy nagyobb eltolódásoktól kell tartani, vagy pedig a csőzsilip annyira fontos, hogy még a lehetőségét sem szabad megengednünk a nagyobb eltolódásoknak, akkor a csöveket úgyis czölöpökre állítjuk és ezzel a nagyobb eltolódásoknak már elejét veszszük. De kétségtelen, hogy az ipar mai fejlettsége előállít olyan tömítéseket is, a melyek nemcsak, hogy vízzáróak, hanem nagyobb eltolódásokat is elbírnak, így pl. a 1 A vasbetonczölöpökre vonatkozóan igen érdekes adatokat találunk a következő füzetben : Hilgard : Über neuere Fundierungs-Methoden mit Betonpfählen. (Zürich 1907.)
