Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

2. füzet - IV. Wolfsholz Ágost: A czement-besajtoló eljárás, fordította: Bartus Adolf

189. A 6-ik rajz az 1912. évben ily módon helyreállított ' ós megerősített blankenheim-i vasúti alagútat mutatja, melyet hegycsuszamlások hosszabb vonalon megrongáltak. Itt az előbb leírt mind a három eljárást alkalmazták. Először magát a kőzetet fúrták meg az alagút belsejéből, hogy a meglazult sziklát jól kiczementezzék; másodszor az alagutat a veszélyeztetett szakaszon hátbetonozással látták el és harmadszor a félrenyomott boltozatot az alagút belsejében 20 cm mélységre letörték és azután 20 cm vastag, erős vasbetéttel ellátott betonréteget sajtoltak rá. Bizonyos körülmények közt a bedeszkázást azzal kerülhetjük el, hogy a letisztított falfelszin előtt bizonyos távolságra sűrű Rabitz-dróthálót feszítünk, melynek rúdvasait erős falkapcsokkal erősítjük a falazathoz. Czementhabarcsnak töbszöri felrakásával ez a kifeszített háló erős, sűrű Rabitz-laWà válik, melyet köröskörül tömöríthetünk és melyet szükség esetén alkalmas kitámasztással elszakítás ellen biztosíthatunk. A habarcs besajtolását ebbe a formába szintén alulról kezdjük. A különbség az előbb leírt eljáráshoz képest mindöszsze anynyi, hogy a deszkaborítást később eltávolítjuk, míg a vasbetétes Rabitz-fal a helyreállított épületnek elválaszthatatlan alkotó részeként, további védő erősítésére szolgál. Az utóbbi évek folyamán a leírt eljárásokkal, melyek természetesen a változó követelményekhez alkalmazkodnak, a legkülönbözőbb építményeknek egész sorát állították hely-re fés mentették meg a fenyegető teljes elpusztulástól. A 7. kép Gent városa alámosott száraz-dokkjának biztosító munkáit, a 8-ik kép Zabern városának az 1913-ik évben helyreállított 800 esztendős tornyát, a 9-ik kép a strassburgi régi székesegyház tornya régi alapfalazatának megerősítését mutatja. Kitűnően bevált a czement-besajtolás megrepedt víztartóknál, áteresztővé vált gáztartóknál, valamint kutaknak káros hozzáfoiyások elleni védelménél. A 10. kép a halle-i megrepedt gáztartó réseinek elzárását, a 11. kép pedig a Bad Reichenhall melletti Saalach zárógát érdekes tömítő munkáit láttatja, melyeket a vízszíntől lefelé 35 m mélységig végeztek. Bányavidéken gyakran egész helységeket és utakat sújtanak bányaszerencsétlenségek úgy, hogy a sújtott területen egy esztendő alatt sokszor 1 m-ig menő csuszamlások és ülepedések fordulnak elő. Új építményelcnél ezeket a bajokat megfelelő intézkedésekkel m. pl. vasbetétes alaplemezekkel, az emeletekben alkalmazott vaskeretekkel és horgonyzásokkal iparkodnak megelőzni. Meglevő építmény éhnél azonban az alapoknak czement sajtolásával való javítása és megerősítése segít; épületeken támadt repedéseket szintén habarcs besajtolásával zárnak el. Kiterjedt mértékben alkalmazzák a leírt eljárásokat megrongált bányaaknáknál és istolyoknál. Megemlítjük még a habarcs besajtolásának alkalmazását nedves falaknak és a talajvíztől átnedvesedett épületeknek kiszárítására. E végett a falakat rendesen közvetetlenül a pincze padozata fölött, alkalmas szerszámmal átvágják, a hézagokat vasékekkel kiékelik, hogy a szigetelő rétegeket elhelyezhessék, végül a rést habarcscsal kikenik vagy kiöntik. Azonban a habarcs nem tölti ki egyformán a hézagot, ezért a vasékek eltávolítása után nem mindig kerülhető el az épület ülepedése, a falazat megrepedése, vagy a szigetelő rétegnek megsértése. Ezt a nehézséget biztosan csak úgy kerülhetjük el, hogy frissen lesimított vakolatrétegre helyezzük a szigetelő ólomlemezeket és a fenmaradt hézagot kikenés és kiöntés helyett czementhabarcs-besajtolással teljesen kitöltjük úgy, hogy a besajtolt habarcs megkemén} edése után semmiféle ülepedés vagy repedés nem következhet be. Nagy reményt nyújtó, egészen új tért hódított a czement-sajtolás az ala10*