Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

2. füzet - III. Dr. Benedek József: Megjegyzések a belvízlevezető zsilipek kérdéséhez

136 nemcsak hogy megkönnyíti az építést, hanem akadályozza a vízerek keletkezését és hathatós mód a talajnak oldalt való kitérése ellen is. 4. A tulajdonképeni zsiliptest alá helyezzünk egy 50—80 cm vastag, soványabb betonból álló kiegyenlítő réteget. Ennek a súlya tudniillik a talajt mindenesetre tömöríteni fogja, tehát teherbíróbbá teszi. 5. A csatlakozó földtöltést erősen meg kell döngölni. Németországban ma már kilométer hosszúságú töltéseket tömörítenék légnj'omásos döngölőkkel ; ilyeneket kellene nálunk is használni. 6. A tapasztalat is, az elmélet is azt mutatja, hogy a csőátereszeknek a középső része reped meg először. Ennélfogva a középső részeket erősebbre kell készíteni. 7. Ne takarékoskodjunk a betonnal ; a 10—15 cm húsvastagságú vasbeton való magasépítkezéshez, de nem való olyan vízi építményekhez, mint "a milyenek a csőzsilipek is. Az ilyen építmények igazi anyaga «az olyan beton, a melyikben vas is van» ; az ilyen szerkezet sokkal nagyobb biztosítékot nyújt a megrepedés ellen. Nagyjából e két utóbbi követelménynek felel meg az a csőáteresz, a melynek a vázlatát a 10. és 11. rajz mutatja. Alapteste a két végétől a közepe felé vastagodik 0 60 m-ről 1-20 m-re, ezenkívül közepén a cső teste is jóval magasabb. A cső magasbításával két czélt lehet elérni: 1. a csőnek a földterhelóse egyenletesebb, mintha a eső mindenütt egyforma magas volna ; 2. közepén a cső a hajlító erőkkel szemben jóval ellenállóbb. Rövid számítással kimutatható, hogy hasonló feltételek közt a beton húzófesziiltsóge csak mintegy negyedrész annyi, mint a példa gyanánt felvett 3. rajzbeli csőnél. 11. rajz.