Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

2. füzet - II. Erdős Ferencz: A belvízlevezető zsilipek és átereszek

102 megfigyeléseken és számításokon alapuló pozitív adatokat felsorolhatnék. De tudomásom van nem egy létesített vasbetétes beton-zsilipről, mely a kritikát minden tekintetben megállja. Ezeknek vasbeton alapját, illetve keresztmetszetét sztatikailag helyesen tervezték meg s a betonalap megerősítéséhez szükséges vasmennyiséget is helyesen számították és akként helyezték el a betonban, hogy a vas húzófeszültsége a megengedhetőnél nagyobb mértékű ne legyen. Ezek a zsilipek nem is hajoltak be túlságosan, és nem is repedtek meg. Persze ezeket az elmélet és tapasztalás útmutatása szerint helyesen megtervezett és kiépített építményeket közleményekben nem ismertetjük, sem tárgyalások alkalmával nem igen szoktuk őket példaként felhozni. Mindig csak a megrepedt zsilipekre mutatunk rá, kiindulván abból a közfelfogásból, hogy ezekből lehet a legtöbb okulást szerezni arra nézve, hogyan nem szabad tervezni és építeni. Miután tehát bármely megrepedt vasbetétes betonzsilipre vagy átereszre a javasoltam elmélet alapján kimutatható, hogy vagy a sztatikai számításokat alkalmazták helytelenül, vagy a vasbetontechnika nyújtotta kedvezéseket nem vették kellően figyelembe, ennélfogva ezek az átereszek nem is kritériumai annak, hogy vasbetétes betonból sem tudunk repedés nélküli átereszeket építeni. Véleményem szerint zsilipépítészetünkben a vasbetontechnika kedvezéseit még korántsem merítettük ki s tervszerű, következetes eljárással feltétlenül elérhetjük, hogy ezzel a hajlékony, az alföldi talajviszonyokhoz igen jól simuló, abba szorosan elhelyezkedő építőmóddal is tudunk sikert felmutatni. II. A szivattyútelepek. A rudolfsgnádi gátszakadás óta az árvédelemért feleíős mérnökök általában, de különösen ott, a hol a szivattyútelepek nyomócsövei körül árvízkor aggodalmas jelenségek mutatkoztak, fokozottabb figyelmet fordítanak a szivattyútelepekre s nem egy helyen komolyan foglalkoznak a biztosság növelését czélzó munkálatok létesítésével. Csakhogy a mikéhtre, a hogyanra nézve szétágazók a vélemények s hiányzik az egyértelmű felfogás a legczélszerűbb és biztos sikerrel járó módban. Az egyértelműséget nagyon elősegítené, lia kétségtelenül ismernők a rudolfsgnádi gátszakadás valódi okait. Mert a belőlük levonható tanulságok és következtetések, nemcsak a meglevő szivattyútelepek biztosságára szükséges teendők megválasztásában lesznek segítségünkre, hanem új szivattyútelepek czélszerűbb létesítésére is hasznos alapelveket állapíthatunk meg belőlük. Ezért elsősorban a rudolfsgnádi gátszakadás okait kívánom ismertetni. Általánosságban nehéz feladat ilyen katasztrófák okait kellő biztossággal megállapítani, mert az okok számosak lehetnek s vagy egyáltalában nem, vagy csak ritkán észlelhetők pontosan. Úgyszintén az okozatokról is rendszerint hiányoznak az észleletek s rendszerint csak a befejezett esemény áll előttünk, mely okot, okozattal együtt megfigyelésünk köréből elvont, megsemmisített s így az okozatból való visszafelé következtetéshez sincs meg a kellő alap, minélfogva az okok még közvetett úton sem állapíthatók meg. A szóban forgó esetben azonban e feladat megoldását lehetővé teszi a szakadás okainak kipuhatolásáról szóló jegyzőkönyv, melyet Kvassay Jenő czikkében e czélnak megfelelő részleteséggel ismertetett s a melylyel az ügynek igen hasznos szolgálatot tett. Ez a jegyzőkönyv ugyan nem jelöli meg az okok egyikét sem, a melyek a