Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

2. füzet - I. Kvassay Jenő: Újabb eszmék és adatok a belvízlevezető zsilipek és átereszek szerkesztéséhez

У Újabb eszmék és adatok a belvízlevezető zsilipek és átereszek kérdéséhez* írta: Kvassay Jenő. A belvizek levezetésére szolgáló műépítményeink a töltések építésével és újjáépítésével igen sok tekintetben nagy változáson mentek keresztül.^ A belvízlevezetés kötelezettségét az ármentesített területeken első sorban az 1871: XXXIX. t.-cz. 23. §-a mondja ki: «Ármentesítő társulatok a belvizek által érdekeltekkel egyetértve, hatáskörükbe vonhatják az általuk elborított területek mentesítését is, arról pedig minden esetben gondoskodni tartoznak, hogy a belvizeknek lefolyását munkálataik ne akadályozzák és számukra ugyanannyi és oly biztos lefolyást, a mennyi s a minő a szabályozás előtt volt, biztosítani kötelesek.» A volt közmunka- és közlekedésügyi minisztériumban a törvénynek e rendelkezését úgy magyarázták és alkalmazták, hogy az ármentesítő társulatok csakis a belvizek levezetésére szolgáló erek fenekére tartoznak zsilipeiket és átereszeiket megépíteni, tehát nem oly mélységre, mint az ejek fenekénél mélyebben fekvő területek lecsapolása szükségessé tette volna. Mivel pedig tudvalevően a folyó partjai és így az ottani erek feneke is rendszerint magasabbak mint a távolabb fekvő terület, azért a belvizek levezetésére épült zsilipek ebbeli feladatuknak nem felelhettek meg, hanem mikor a belvizek tényleges levezetésére került a sor, a régi, illetve az új átereszek fenekét helyenkint 2—3 méterrel kellett mélyebbre helyezni a rendes kisvizek szintjére. Ez volt az első tévedés, melybe az árvédelmi zsilipek építésekor beléestek. A további tévedés pedig abban állott, hogy a zsilipeket külföldi minták után igen rövidre építették, nem számolva azokkal a rossz altalajviszonyokkal, melyek kivált a Tisza völgyében majdnem kivétel nélkül előfordulnak. A rövid s ennélfogva súlyos és még rendszerint folyós homokon épült zsilipek korszaka a Körös-tisza-marosi társulat kistiszai zsilipjének katasztrófális bedőlésével ért véget. A vízügyi műszaki köröket ez az eset általánosan megdöbbentette és a legbehatóbban kutattak az okai után. Az építkezéskor az altalajnak szivattyúzás és egyéb módon való meglazításán kívül — rövidségükben és súlyos voltukban vélték az okot megtalálhatni és a bedőlt kistiszai álló zsilip helyett Kósdnál ötcsöves fekvő átereszt építettek. * Zsilipek alatt a töltéskorona szélességében megfelelő oldal- és homlokfalú függőleges, mig átereszek alatt a vízszintesen fekvő müópltményeket értem, legyenek ez utóbbiak akár beton-, akár vascsövek. 7