Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

2. füzet - I. Kvassay Jenő: Újabb eszmék és adatok a belvízlevezető zsilipek és átereszek szerkesztéséhez

90 Az építés előtt fúrásokkal kutatott és jobbnak Ígérkező altalajviszonyok itt sem állottak elő, azért utólagosan elrendelték az altalajnak czölöpözéssel való sűrítését, azonban a helyszínén láttam, hogy az új czölöpök beverésekor a régiek a talajból önmaguktól többé-kevésbbé fölfelé emelkedtek. Hogy ne kelljen reá későbben visszatérnem, ezennel megállapíthatom, hogy e kiváló gonddal és szakértelemmel és minden lehetséges elővigyázattal épült csőáteresz is idővel jelentékeny mértékben meghajolt és számos kisebb-nagyobb repedés támadt rajta. Habár csőátereszek a töltésekben ez idő előtt is épültek, mégis a betoncsőátereszek úgyszólván ettől az időponttól terjedtek el általánosan. A kistiszai zsilip bedőlése után vette egyúttal kezdetét a vasnak a betonban való alkalmazása is az általánosan ismert Monier-rendszer szerint, E téren a vasak mikénti elhelyezése körül Erdős Ferencz fejtett ki elismerésre méltó irodalmi és gyakorlati tevékenységet. Ezzel majdnem párhuzamosan indult meg a vasbeton alkalmazása hazánkban, első sorban Ziélinszki Szilárd tevékenysége következtében. Vasbetonból épült ki az Alsó-szabolcsi társulat tiszacsegei ós az Alcsi-tenyőkengyeli társulat alcsi-i áteresze trapez-alakú keresztszelvényekkel. Sem az új elmélet, sem a gyakorlati keresztülvitele körül kifejtett körültekintő tevékenység nem tudta elérni, hogy mindé zsilipek és átereszek többékevésbbé meg ne hajoljanak és többé-kevésbbé meg ne repedjenek. A betonátereszekkel párhuzamosan fejlődtek mind a Duna, mind a Tisza völgyében a belvizeknek szivattyúzás útján való eltávolítására szolgáló vascsöves átereszek. Ezeknek kettős czéljuk van : alacsony folyó vízálláskór szabadon bocsátják le a belvizeket, magasabb vízálláskor pedig a szivattyútelepek számára nyomócsövül szolgálnak. Ilyen kettős czélú csőáteresz volt a rudolfsgnádi társulat 1907-ben bedőlt szivattyútelepénél is alkalmazva. Mivel az e rendszerű átereszek körül szerzett időközi tapasztalatok még nincsenek a nyilvánosság előtt kellően megvilágítva, az alábbiakban az ide vonatkozó adatokat mutatom be. Steineker Gábor műszaki tanácsost a földmívelésügyi miniszter a rudolfsgnádi töltésszakadás okainak kipuhatolásával megbízván, a helyszínén megejtett vizsgálatok és jegyzőkönyvbe vett tanúvallomások alapján 1907. évi június hó 9-én 169. számú jelentésében ide vonatkozóan a következőket adja elő: A töltésszakadás 1907. év május 25-én délelőtti lOVa órától kezdve délutáni 3 óra között ment végbe. «A megejtett vizsgálat során kiváló súlyt helyeztem annak a körülménynek megállapítására, vájjon a szakadás bekövetkezte előtti időkben voltak-e észlelhetők oly jelenségek, melyek valami bajra engedhettek következtetni, s ha voltak ily előjelek, miben állottak.» A kihallgatások és tanúvallomások megállapították: «hogy a szakadást megelőző időben a gépház és padka lába között a gépház falához mintegy 2 lépésnyire s a nyomócső közvetetten közelében körülbelül 1 m

2-nyi területű kerek besüppedós támadt, mely behorpadás mélysége a különböző vallomások szerint 10—50 czentiméter lehetett. Ezenkívül később az előbbi horpadás közelében, tőle mintegy 2 méternyi távolságban a padka lába felé, tehát szintén a nyomócső