Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

1. füzet - V. Apró közlemények

87 nem okoznak zavart; ha azonban az ipari szennyvizek mennyisége túlnyomó, akkor az üzemköltség (amortizáció nélkül) '20 pfennigre is emelkedhetik. A Kutak rendesen 9'5—12-0 w mélyek, a szennyvíz bennük %—2 óráig időzik. A tulajdonképeni ülepítőrész kb. 2 m mély és 3—8 m átmérőjű lehet. Spillner és Blank e szerkezetek működését tüzetesen ellenőrizve a következő eredményt állapította meg (Techn. Gemeindeblatt XIII. к. 20. sz.). A berendezésben a víz csak igen kevéssé hül le és így a szerkezet télen sohasem fagy be. Az élővízben a szennyvíz rothadásától nem kell tartani, mert rendszerint 1 : 1—2-szeres hígítás esetén sem szokott már a berendezésből kifolyó víz rothadni, még hosszabb álláskor sem. Ha a berendezésben 3/

4 óráig időzik a szennyvíz, iszapjának 95 térfogat %-a ülepszik le, s alig marad a vízben literenként 0'5 cm

3 lebegőanyag. A szénpor lassabban ülepedvén, ha a szennyvízbe jut, az iilepítést lassítja. Az iszap térfogatcsökkenése a kutakban való rothadás folyamán kereken 85% ; eközben a szilárd anyagok 25—30%-a gázzá alakul; az iszap szárítása utóbb 6 nap alatt egészen szagtalanít! történhetik: az iszapszárítóra az iszapot 20 — 25 cm-es rétegben kell kiteregetni. A száradás közben az iszap térfogata újból 35%-ot csökken. Maier E. dr. (Gesundheits-Ingenieur, 37 к., 45 sz.) az Emscher-kutak liasznavehetőségét Stuttgartban 1910—1913 között több kísérleti telepen tüzetesen kipróbálta. Két kísérleti kút 640 naptári napból 519 napon át volt üzemben és összesen 127110 m

3 szennyvizet tisztított meg, naponkint 198—245 m

8 szennyvizet. A szennyvíz 1 ?-ében eredetileg 1258 mg lebegőanyag (ásványi 377, szerves 881) volt: 1396 mg oldott (978 ásványi, 418 szerves) anyag ; oxigénfogyasztása ü-erenkint 300 mg volt. A két kút tisztító tere 58 m

8, a szennyvizek ülepedő ideje 2% óra volt. A tisztító hatás eredménye a' következő : a szerves anyagok mennyisége csökkent : a lebegő szerves anyagok 67-8%-a, az oldott szerves anyagok mennyisége 33'0%-kal, összesen tehát a szerves anyagok 56%-kal csökkentek. Az ásványi anyagok csökkenése 27'0% volt (a lebegő anyagoké 55, az oldottaké 15'9%). Az oxigénfogyasztás átlag 26'6%-kal csökkent. A tisztító térben lecsapódó friss iszap az alúl lévő iszaprothasztótérbe jutva kirothad ; a mi kb. 3 hónap alatt megy végbe. Kellemetlen szag általában nem érezhető, csak ha az iszaptér túl van terhelve, s igen meg van telve. A kettős kísérleti kútból 677 9 m

3 iszapot távolítottak el. Az iszap szárítása 200 m

2-es területen történt az iszap víztartalma 89%, » szárítás után 66% volt ; a kiszáradás 1-3 hétig tartott. A szárított iszap szagtalan, porhanyó; utólag nem rothad, s szilárd anyagaiból 40% az ásványi és 60% a szerves anyag. Stuttgartban az eredmény azt mutatta, hogy pusztán mechánikai tisztítás esetén 1 m

8 szennyvíz megtisztítása 0 7 pfennigbe, a mechánikai-biológiai tisztítás pedig 2 pfennigbe kerül. E költségek az esetben, ha az iszapot trágyázással vagy elgázosítással esetleg értékesíteni lehetne, még csökkenthetők is volnának. Az erfurti Emscher-kutakkal hasonló kedvező eredményeket értek el. A tapasztalás azonban azt mutatja, hogy olyan szennyvizek, a melyek rothadás közben megsavanyodnak, nem jól tisztíthatók e berendezésekben és igen bűzösen folynak el ; ellenben lúgos, illetőleg sok meszet és ásványi anyagot tartalmazó szennyvizek tisztítása az A'wscAer-kutakkal kitűnően sikerült.