Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

1. füzet - V. Apró közlemények

8H Majdnem olyan volt itt az eset, mint az 1892-iki kolera alkalmával Hamburgban, midőn a környék lakosai kaszával fölfegyverkezve gátolták meg a szemétnek földjükre hordását. Ezért Parisban is, mint Hamburgban, a szemét elégetését határozták el. De, hogy a mezőgazdaság érdekeit is szolgálják, abban állapodtak meg, hogy minden telepet zúzó és égető teleppé alakítanak át úgy, hogy a zúzott (fölaprózott) szemét, ha jó áron megfizetik, trágyául eladható, a megmaradó részt elégetik, illetve a szükség szerint energiatermelésre használják. A mi az energiatermelés czéljaira való felhasználást illeti, a városi vízvezetéki- és csatornaszolgálat jelentkezett vevőül A szemétfeldolgozó telepeket átalakították s újakkal bővítették úgy, hogy számuk 5 lett. Közülök a st.-ouen-i, issy-i, ivry-i, romainville-i szemétzúzással és szemétégetéssel egyaránt foglalkozik, míg az 5-ik Gennevilliers-ben csakis égeti a szemetet. A st.-ouen-i és gennevilliers-i telepeken elektromos energiát termelnek a szemét elégetésével s a városi csatornák clichy-i és colombes-i szivattyúit hajtják vele. A többi üzem is hasznosítja az égetést s nemcsak a városi, hanem egyéb czélra is (pl. vasútvontatásra) használják az energiát. Továbbá a telepeken a szemét szállítása, zúzása stb. is a fejlesztett energiával történik. így látjuk, hogy a párisi szemetet egyrészt trágyául, másrészt, főként városi tizem czéljaira energiatermelésre használják. (La Science et la Vie, 1914. IV. és az Annales des Ponts et Chaussées, 1914. III.) 8. Hogyan váltak be az Emscher-kutak. A csatornaszennyvíztisztítására használt ülepítőkutak között az Emscher-kutak terjedtek el a legjobban. E szerkezetek az ülepítést és rothasztási együtt igyekeznek alkalmazni; nagyobb telepek esetén egymás után több ilyen kutat szoktak kapcsolni. Az Emscher-kútszerkezeteket főképen ott alkalmazzák, a hol kis helyen plcsó tisztítást igyekeznek elérni, a mi az Emscher-kutakkal e szerkezetek hívei szerint sikerül is. E szerint e szerkezet jóoldala az, hogy ülepítéssel lebegőanyagaitól 90%-ig megtisztított friss vizet szolgáltat: a kirothadt iszapot csak hónapok múltán kell eltávolítani; ez az iszap csak 75% vizet tartalmaz, s mivel 40—50 lakóra mindössze 1 m

2 iszapterület szükséges, e területek költsége fölötte csekély; rothadás okozta búz nincsen, s azonfölül az egész eljárás igen olcsó; a vizet mesterségesen emelni legtöbbször nem kell és végül a kirothadt iszap kevés szénnel vagy szeméttel keverten szemétégető kemenczékben eltüzelhető. Az Emscher-kutakat mesterséges biológiai berendezésekhez előtisztítókul is ajánlják, mivel friss, nem rothadó szennyvíz folyik el belőlük s így a szűrőtestre továbbvezetett szennyvíz nem rothad és nem bűzös. A sorozatos telepeket ú jabban úgy építik, hogy az egyes kutak egymásutánját bármely tetszőleges módon változtatni lehet. Az 1911. év végén az Emscher-társaságnak már 15 tisztítótelepe működött 83 kúttal, melyekbe összesen félmillió lakó szennyvize folyt bele; építés alatt állott ugyanakkor még 32 kút kb. 200.000 lakóra. Ezenfelül még80 kisebb-nagyobb város kb. 600.000 lakójának szennyvizét tisztítja Emscher-kutakkal. Dunbar szerint e berendezések építőköltsége fejenkiut P60 —300 márka között ingadozik, míg üzemköltsége minden lakóra évenkint 10 pfennig. Az erősen olajos szennyvizek