Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

1. füzet - V. Apró közlemények

45 medencze megtöltése czéljából, vagyis nagynyomáskor a rendesnél több munkát kellett végezniök. Ez erőltetést a szivattyúk sokáig kibírták, de újabban máisegítségre volt szükség. Ezt a segítséget megtalálták az elektromos energiában, melyet 1909

Lben a város számára a tuilières-i vízerőtelep szolgáltat. Ezért elhatározták, lwgy a gőzszivattyúház mellé villamos szivattyútelepet állítanak föl. Ez a szivattyútelep, bár erősebb a gőzszivattyúnál, jóval kisebb területet foglal el. A villamos szivattyúk részére ugyanis 77 m

2, a gőzszivattyúk részére (kazánház, gőzgép, széntár, szivattyú) 430 m

2 hely kell. Még hozzá az elektromos helyiség tisztábban is tartható. Az elektromos szivattyúk részére az 5000 voltos városi, nagyfeszültségű áramot 200 volt feszültségűvé változtatták. Mindenik motor 120 lóerős, 970-et fordul perczenkint s 3 fázisú áram hajtja, A körszivattyúk a motor tengelyére szerelvék. Kikötés szerint a szivattyúknak 16 m-es nyomáskor 350 litert, 25 m nyomáskor 254 litert és 32 m-es nyomáskor 133 litert kellett volna szállítaniok, mikor is az áramfogyasztás 1P9, H-ő és 13-3 hektowatt lett volna óránkint. Azonban a szivattyúk a megszabottnál több vízmennyiséget szolgáltatnak, még pedig kisnyomáskor a megszabottnál valamivel több. nagynyomáskor valamivel kisebb energiafogyasztással. A berendezés 60.270 frk-ba került. Az elektromos áram kwó-ját 008frk-ért fizetik. A gőzüzemű kisegítő szivattyúk valamivel olcsóbbak lettek volna, de a különbség nem volt sok s ha az elektromos energia ára valamivel megcsökken, az elektromos szivattyúk olcsóság dolgában is felülmúlják majd a gőzszivattyúkat. (Annales des Ponts et Chaussées, 1914. II.) 7. A városi szemét kezelése Párisban. Páris lakosai évenkint 800.000 tonna szemetet termelnek, vagyis naponkint 2200 tonnát. Eroppant szemétmennyiség elhordására 730 drb nagy, 6 m

s ürfogatú kocsi, 1500 ló és 3000 munkás áll rendelkezésre. Hosszú ideig megelégedtek azzal, hogy a szemetet a város kapui előtt, vagy a környező vidéken rakták le. Trágyáúl is fölhasználták s 1870-ig a város még hasznot is húzott a szemétszállítás bérbeadásából. De aztán a város növekedésével a szállítótávolság is erősen megnövekedett s szükségessé vált szemétfeldolgozó telepek létesítése s a feldolgozott szemetet adták el aztán trágyáúl. E telepeken kiválogatták a vas- és egyéb, nem trágyaanyagokat s az egész szemetet összezúzták. így keletkeztek a szemétfeldolgozó telepek Saint-Ouen-ban, Issy-les-Moulineaux-ban, Romainville-ben és Vitry-ben. Bár e telepeket 1906-ban kisméretű égetőkeinenczével is ellátták, nem igen boldogultak a szeméttel. A feldolgozott szemetet, bár nagy trágyaértéke van, nem igen vették. A trágyáúl való használat legfőbb akadálya, hogy a szemét folytonosan termelődik, a trágyázás pedig évszakokhoz van kötve; aztán néha a szállítóutak is rosszak, a szükséglet tehát időleges. A dolgon szeméttárolássai lehetne segíteni, de ez ellen a környék lakosai szólalnának föl. Az 1910. évi árvíz alkalmával a 4 szemétfeldolgozótelep közül 3 megszüntette a munkát, a környék lakosai pedig tiltakoztak, hogy a szemetet a területükre hordják. A város tehát a legnagyobb kellemetlenségbe került.