Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

1-2. füzet - III. Létay Lajos: A Panama-csatorna

55 csatornatanulmányokhoz is. A jelentésben a bizottság igazolta a társaság teljesí­tette munkamennyiségeket, a zsilipes csatorna tervét azonban csak jelentős módosításokkal tartotta kivihetőnek. Vizsgálódás tárgyává tette a vállalkozás jövedelmezőségét is és az eddigi becslést túlságos vérmesen megállapítottnak mondotta. Kijelentette, hogy még 8 év kell a csatorna megépítéséhez, ha tehát reá új társaság alakul, a Kolumbiával kötött és 1893. január 31-én lejáró szerző­dést megfelelően meg kell hosszabbíttatnia. Hosszabb tárgyalások után Wyse 1890. deczemberében megkötötte az új szerző­dést Kolumbiával, mely az építés határidejét 15 millió frank kártalanításért 10 évvel meghosszabbította azzal a feltétellel, hogy az új társaság legkésőbb 1893. február 28-áig a munkát újból megindítja. Az új társaság azonban nem volt megalakítható, mert a csatorna ügye, különösen a mikor a régi társaság igazgatói, sőt maga Lesseps ellen is a bűnvádi eljárás megindult, teljesen hitelét vesztette. A felszámoló kénytelen volt az építés megkezdésére halasztást kérni Kolum­biától és két millió frank kártérítésért 1894. október 31-éig kapott határidőt. (Az építésre engedélyezett 10 év e határidőtől volt számítandó, azaz az alakítandó új franczia társaság engedélye 1904. október 31-én járt le.) Hat hónappal ez újabb terminus lejárta előtt a felszámoló és a kötvény­tulajdonosok megbízottja elhatározták, hogy az új társaságot minden áron meg­alakítják, nehogy a szerződés elévüljön. Egyelőre csak 60 millió frank tőkét akar­tak megszerezni, a mit elegendőnek tartottak annyi munka teljesítésére, a mennyi­vel a csatornának már erősen kétségbevont kivihetőségét bebizonyíthatják. A tőke túlnyomó részét eleve úgy biztosították, hogy egyezségre léptek azokkal a nagy bankházakkal és czégekkel, a melyek a régi társaságtól tetemes összegeket vettek fel illetéktelenül és e miatt per alatt állottak, hogy az új társaság részvényeiből annyit jegyeznek, a mennyi a tartozásuk a régivel szemben. A felszámoló viszont kötelezte magát, hogy ha az aláírások a 60 milliót el nem érik, a hiányzó összeg­nek megfelelő számú részvényt átvesz. Az 1894. szeptemberében történt kibocsátás csak 3 1/ 2 milliót eredményezett úgy, hogy az adósoknak 40-6 millió, a felszámolónak 159 millió ára részvényt kellett átvenni. Ezen felül 5 millió értékű teljesen befizetett részvényt a kolum­biai kormány javára írtak a határidő-meghosszabbítás fejében, tehát az 1894. októberben végleg megalakult új társaság (Compagnie nouvelle du canal de Panama) tényleg 65 milliónyi tőkével rendelkezett. Az új társaság alapszabályaiban kimondta, hogy ha a tőkeösszeg felét fel­használták, külön szakbizottság fogja az elért munkaeredményt mérlegelni és a belőle levonható következtetések felől nyilatkozni. A jelentés kedvező, vagy ked­vezőtlen voltához képest azután a közgyűlés két megoldás között választ, még pedig vagy megalakítja a társaságot a csatorna befejezéséhez szükséges tőke­összeggel, vagy lemond a munka folytatásáról, 20 millió frankot fizet a régi tár­saságnak, üzemben tartja a Panama vasutat és jövedelmét megosztja a régi tár­sasággal. Az alapszabályok ez intézkedéséből kitűnik, hogy az új társaság részvé­nyesei végeredményben mit sem koczkáztattak s bizonyára ennek tudható be, hogy a társaság oly kevés igyekezetet tanúsított a csatorna építése körül. A kiviteli munkálatok úgy szólván csak a vízválasztót szelő átvágás mélyí-

Next

/
Oldalképek
Tartalom