Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)
1-2. füzet - III. Létay Lajos: A Panama-csatorna
55 csatornatanulmányokhoz is. A jelentésben a bizottság igazolta a társaság teljesítette munkamennyiségeket, a zsilipes csatorna tervét azonban csak jelentős módosításokkal tartotta kivihetőnek. Vizsgálódás tárgyává tette a vállalkozás jövedelmezőségét is és az eddigi becslést túlságos vérmesen megállapítottnak mondotta. Kijelentette, hogy még 8 év kell a csatorna megépítéséhez, ha tehát reá új társaság alakul, a Kolumbiával kötött és 1893. január 31-én lejáró szerződést megfelelően meg kell hosszabbíttatnia. Hosszabb tárgyalások után Wyse 1890. deczemberében megkötötte az új szerződést Kolumbiával, mely az építés határidejét 15 millió frank kártalanításért 10 évvel meghosszabbította azzal a feltétellel, hogy az új társaság legkésőbb 1893. február 28-áig a munkát újból megindítja. Az új társaság azonban nem volt megalakítható, mert a csatorna ügye, különösen a mikor a régi társaság igazgatói, sőt maga Lesseps ellen is a bűnvádi eljárás megindult, teljesen hitelét vesztette. A felszámoló kénytelen volt az építés megkezdésére halasztást kérni Kolumbiától és két millió frank kártérítésért 1894. október 31-éig kapott határidőt. (Az építésre engedélyezett 10 év e határidőtől volt számítandó, azaz az alakítandó új franczia társaság engedélye 1904. október 31-én járt le.) Hat hónappal ez újabb terminus lejárta előtt a felszámoló és a kötvénytulajdonosok megbízottja elhatározták, hogy az új társaságot minden áron megalakítják, nehogy a szerződés elévüljön. Egyelőre csak 60 millió frank tőkét akartak megszerezni, a mit elegendőnek tartottak annyi munka teljesítésére, a mennyivel a csatornának már erősen kétségbevont kivihetőségét bebizonyíthatják. A tőke túlnyomó részét eleve úgy biztosították, hogy egyezségre léptek azokkal a nagy bankházakkal és czégekkel, a melyek a régi társaságtól tetemes összegeket vettek fel illetéktelenül és e miatt per alatt állottak, hogy az új társaság részvényeiből annyit jegyeznek, a mennyi a tartozásuk a régivel szemben. A felszámoló viszont kötelezte magát, hogy ha az aláírások a 60 milliót el nem érik, a hiányzó összegnek megfelelő számú részvényt átvesz. Az 1894. szeptemberében történt kibocsátás csak 3 1/ 2 milliót eredményezett úgy, hogy az adósoknak 40-6 millió, a felszámolónak 159 millió ára részvényt kellett átvenni. Ezen felül 5 millió értékű teljesen befizetett részvényt a kolumbiai kormány javára írtak a határidő-meghosszabbítás fejében, tehát az 1894. októberben végleg megalakult új társaság (Compagnie nouvelle du canal de Panama) tényleg 65 milliónyi tőkével rendelkezett. Az új társaság alapszabályaiban kimondta, hogy ha a tőkeösszeg felét felhasználták, külön szakbizottság fogja az elért munkaeredményt mérlegelni és a belőle levonható következtetések felől nyilatkozni. A jelentés kedvező, vagy kedvezőtlen voltához képest azután a közgyűlés két megoldás között választ, még pedig vagy megalakítja a társaságot a csatorna befejezéséhez szükséges tőkeösszeggel, vagy lemond a munka folytatásáról, 20 millió frankot fizet a régi társaságnak, üzemben tartja a Panama vasutat és jövedelmét megosztja a régi társasággal. Az alapszabályok ez intézkedéséből kitűnik, hogy az új társaság részvényesei végeredményben mit sem koczkáztattak s bizonyára ennek tudható be, hogy a társaság oly kevés igyekezetet tanúsított a csatorna építése körül. A kiviteli munkálatok úgy szólván csak a vízválasztót szelő átvágás mélyí-