Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)
1-2. füzet - III. Létay Lajos: A Panama-csatorna
56 tésére szorítkoztak, a melyből mintegy 9 millió m 8-t emeltek ki. E mellett a társaság alakította szakbizottság beható helyszini tanulmányok és részletes felvételek alapján igen becses anyagot gyűjtött össze a zsilipes csatornára vonatkozóan, melyet az amerikaiak a csatorna végleges tervének kidolgozásakor nagy mértékben hasznosítottak. A szakbizottság 1899. februárban mutatta be részletes jelentését és a zsilipes csatorna új tervét, mely szerint 8 csege épült volna s a legfelső bögét a Chagres folyó völgyében Alhajuelanál tervezett tároló medenczéből táplálták volna természetes eséssel. A munka kivitelét a szakbizottság 10 évben szabta meg, tehát az 1904-ben lejáró szerződésnek újabb meghosszabbítása vált szükségessé legalább 6 évvel. Ezt Kolumbia 1900-ban engedélyezte is persze ismét 4 milliónyi kártérítés fejében. így állott a csatorna dolga, a mikor az Egyesült Államok beléelegyedett és vele megkezdődött a csatornaépítés történetének utolsó fejezete. A Fülöp-szigeteken 1898-ban lefolyt spanyol-amerikai háború eseményei, különösen azok a nehézségek, a melyek között az Egyesült Államok «Oregon» csatahajója, a Magellan-szoroson átvergődött, élénk mozgalmat indítottak Eszakamerikában az óczeánközi hajózó út érdekében. A kereskedelmi szempont, a mely miatt mindig erős ellenpártja volt a hajózó útnak, háttérbe szorult és a hadászati érdekek voltak a rugói annak, hogy az Egyesült Államok maga vette kezébe a csatorna létesítését. A kormány a megoldást elsőbben a Nicaragua vonalon kereste, a melyet — mint említettem — Grant elnök szakértői már 1876-ban ajánlottak s a mely vonalon az Egyesült Államoknak Nagybritanniával 1850-ben kötött és Clayton-Bulwer néven ismert szerződése a csatornát semleges területnek mondta ki. Ezen a vonalon Ménoeal mérnöknek 1887. óta engedélye volt csatorna építésére és az általa alapított társulat 1890. év végéig mintegy 2 millió dollárt be is fektetett a greytowni kikötő mélyítésébe, de a további munkákhoz szükséges tőkét nem tudta előteremteni. Morgan szenátus tag közbenjárására a szenátus 1899. januárban törvényjavaslatot szavazott meg Ménoeal engedélyének megvásárlására, februárban pedig a képviselőház kiküldött bizottsága nyújtott be törvényjavaslatot a Nicaragua-csatorna létesítéséhez szükséges területeknek a nicaraguai és costaricai kormányoktól vétel útján államköltségen leendő megszerzéséről. Az új francia társaság látta, hogy a Nicaragua-csatorna létesülése komoly dolog s ezért azzal a kéréssel fordult az Egyesült Államok kormányához, hogy a Panama és Nicaragua vonalakat egybevetően tanulmányoztassa. A kongresszus ezt hosszabb vita után 1899. márcziusban elrendelte és a végrehajtással az elnököt — Mac-Kinleyt — bízta meg. Az elnök a tanulmányok megtételére Walker tengernagy vezetésével bizottságot küldött ki, mely a két vonal tüzetes megvizsgálása, az új francia társaság okmányainak áttanulmányozása, munkatelepeinek és gépeinek megszemlélése után összehasonlító terveket készített. Jelentését 1901. novemberben mutatta be és az új francia társaság túlkövetelései miatt, bár a Panama-vonal határozottan kedvezőbb volt, a Nicaragua-vonal at ajánlotta kivitelre A bizottság ugyanis a Nicaragua-csatornát 189,864.062 dollárra, a Panamacsatornát 144,233.358 dollárra költségelte. Az új franczia társaság jogai átengedéseért, a teljesített munkáért, anyagokért, gépekért és a Panama-vasútért összesen
