Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

5. füzet - VI. Apró közlemények

204 A zárógát egy csomó egymás fölött elhelyezett félkörben hajló vízszintes övtartóból áll, melyeket egy csomó függőleges tartó kapcsol egybe. E két tartórendszer vasbádogborítást kapott úgy, hogy ily módon vízálló zárógát keletkezett. Azonban gondoskodni kellett arról is, hogy a zárógát tövében és a partfallal való összekapcsolás helyén a víz keresztül ne mehessen. Ezért a zárógátat a félköralaknak megfelelő légnyomásos kamrára alapozták, melynek alja — 110 m-re ért le, vagyis a medencze feneke alatt 3 m-re. A munkakamrában aztán a víz felnyomásának ellensúlyozására 0'8 m vastag betonréteget terítettek le ; aztán megtöltötték vízzel a — ЗЮ m-es magasságig, hogy csökkentsék a vízszinkülönbségből eredő nyomást. A munkakamra fölé terhelő szekrényt állítottak, melyet homokkal töltöttek meg. Ez a teherszekrény biztosította a zárógátnak a kellő lesülyedését s megakadályozta a víz fölnyomása következtében való fölemelkedését. Egyébként a 3 felső övtartó közét is ebből a czélból kővel töltötték ki. A zárógát a partfalhoz (J alakú tokkal kapcsolkozott, melynek közét betonnal töltötték ki és az illeszkedésnél vízálló szalmatömést alkalmaztak. A zárógát 6 hónapig szolgált és teljesen vízálló volt. Aztán lebontották. Mivel pedig a zárógátból a medencze fenékmélysége miatt — ÍOO m mélységen felül semmit sem lehetett megtartani, a légnyomásos munkakamrát úgy kellett szerkeszteni, hogy —10 2 m magasságban, vagyis pontosan a beléje öntött betontest magasságában szétválasztható legyen. A szétválasztáskor a munkakamrából légnyomás alkalmazásával a vizet kiszorították s ekkor az alsó részével a kapcsolatot könnyű volt megszüntetni. Az aljától így szétválasztott zárógátat aztán csavarok segítségével húzták föl, melyek 1450 t húzást gyakoroltak, miközben a munkakamrában folytén légnyomást alkalmaztak. A mint az övtartók és függőleges tartók egyes részei a vízből kiemelkedtek, fokozatosan leszerelték ós eltávolították őket. (Annales des Ponts et Chaussées, 1913. IV.) 9. Kihorgonyzott szádfalak leverésmélységének meghatározása grafikus úton. (2 képpel.) A soroksári Dunaágon megépülő tápláló zsilip és vízerőtelep munkagödrének körülzárását vasszádfalakkal is megterveztük. Tanulmányozva a vasszádfalakra vonatkozó irodalmi adatokat, könnyen végezhető és hasznos módját találtuk meg a szádfalak leverésmélységének meghatározására. A tanulmány H. Kayser darmstadti professzortól jelent meg a Centralblatt der Bauverwaltung XXIX. évfolyamában. E tanulmányt kidolgoztam a mi alapgödrünkre s röviden a következőkben ismertetem : A mellékelt első rajzon a térszin -f- 2'00 m-en, az alapgödör feneke — 5'30 m-en van ; vagyis a szádfal szabad hossza 7-3 m ; jelöljük ezt a magasságot A-val. Vegyük fel a szádfal leverésmélységet előre 3 70 m-nek s jelöljük e mélységet í-vel. A szádfal teljes hossza tehát 11-00 m. Legyen a szádfal A pontban vízszintes irányban kihorgonyozva. Határozzuk meg az