Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)
5. füzet - VI. Apró közlemények
201 zepén összeesik az övek összehúzódásával, mikor is szárazság van az övek szélén, melyek úgy viselkednek, mint valami lapos partszegély. Egyébként a tünemény nagyon kuszált az esős öv belsejében s nehéz is itt tanulmányozni, míg sokkal tisztább a széleken, azokon a helyeken, hol nem igen laknak megfigyelők. A különböző, érdekes, visszatérő időszakok a következők: LA 28 napos Napforgás időszaka. Ezt az időszakot használják föl merész időjósok ( Hallauer, Joüon) egy egész hónapra való időjárás előrejelzésére, még pedig általában meglepő sikerrel. II. 11 éves időszak. A napfoltok visszatérésének időszaka valójában 9—13 év (11-1 év átlagban). Az esőjárás időszaka egy kissé változatosabb. Nagyon feltűnő Algéria fönnsíkjain, melyek az északi, b öv déli szegélyét alkotják, vagy Finnországban, mely ez öv északi szegélye. Finnország és Algir száraz évei akkor állanak elő, mikor az egyenlítő vidéki esőöv szélén Szudánban száraz időszak van. Az időszak sokkal tisztábban észlelhető Finnországban, mint a Viiner-tavon, mely már délebbre fekszik, vagyis a partszéltől messzebb. III. 55, vagy 56 éves idösza/c. Leveström mutatta ki, hogy a sarki fény 56 éves időszakával is összefügg az esőövek változása. A sarki fény a nap tüneményeivel van kapcsolatban s a 11 éves időszakosság jól kimutatható rajta. De a 11 éves időszakosságon kívül ll'l X 5 = 55'5 éves időszakosság is észlelhető s megfelelően az övek partszegélyein is összehúzódás, vagy kiterjedés tapasztalható. A napfoltok, bár 111 éves szakaszokban térnek vissza, de az 5-ös szakasz megismétlődése után összességük körülbelül állandóságot mutat. Ezért 1900-ban megjósolhatták, hogy Algériában a bő esőzés időszaka következiK be, olyan, a minő 55—56 évvel azelőtt volt. Algéria 1900-tól 1910-ig nedves időszakon ment át, mely a földmívelésnek kedvezett. Másrészt az oroszok észlelték, hogy az Aral-tó szintje a XVIII. század óta 55—56 évenkint változik. Ez az 55—56 éves periódus különbözik a Brückner-féle 35 éves időszaktól, mely a Kaspi-tó észleleteire van alapítva. De e tó a b öv kuszált jelenségű régióiból veszi a vizeit. Az 55—56 éves időszakosságot az Aral-tónál is jobban mutatja a Csad-tó, mely a Himalajától eltérített sivatag zónán kívül esik. IV. Hozzávetően 600 éves időszakosság. A mágnességi tünemények és az esőzések között szorosabb az összefüggés, mint az eső és napfoltok között, bár a mágnesség és a napfoltok között is van valamelyes kapcsolat. Délamerikában az eső von alak a mágnességi vonalakkal meglepően párhuzamosan oszlanak el. A mágneses sark helyzete változó s többé-kevésbbé szabályosan ismeretlen fixpont körül forog s ennek megfelelően az esős övek is több százados időszakú ingadozást mutatnak. Az Aral-tó vízsziningadozásai a Szir-Darja és Amu-Darja vízgyűjtőire hulló esők hosszú időszaki változásait mutatják. Az Aral-tó pompás esőmérő a Kaspitó felé csordulóval ellátva, melynek küszöbmagassága csak 7 m-rel volt mélyebb annál, a melyet mintegy 20 év óta észlelünk. A régi Oxus folyó változásai e csorduló működését mutatja. Ugyancsak 600 éves időszakosságra mutatnak a
