Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

1-2. füzet - III. Létay Lajos: A Panama-csatorna

51 nököt. A hagyomány szerint a király a mérnök kedvezőtlen jelentését a dominikánus szerzetesek bírálata alá bocsátotta, a kik véleményükben a biblia ama szavaira hivatkoztak, hogy «a mit Isten egyesített, azt ember el ne válaszsza». Erre a csatorna gondolata a napirendről lekerült és 200 évnél tovább pihent. Spanyolország, hogy amerikai gyarmataiban megapadt tekintélyét helyreállítsa, 1814-ben elhatározza a földszoros átvágását, de mielőtt munkába foghatott volna, a közép- és délamerikai gyarmatok az anyaországtól függetlenítették magukat. Ezzel Spanyolország kivált a földszoros-csatorna történetének szereplői sorából. Az elszakadt gyarmatokból alakult Új-Granada köztársaság 1825-ben előjogot adott Thierry franczia mérnöknek a Panama-csatorna létesítésére, de a szükséges tőkét nem tudta összehozni. Ezután — 1835-ben az Egyesült Államok lép első ízben a szereplők közé. Jackson elnök a szenátus határozatából megbízza Biddle Károlyt a különböző csatornavonalak tanulmányozásával. Biddle a Panama-vonalat tartja legjobbnak, engedélyt is szerzett ott vasút építésére, de az Egyesült Államokban beállott gazdasági válság miatt a dolgot elejtették. 1838-ban a granadai köztársaság megint franczia társulatnak ad engedélyt Panamánál hajózó csatornára. A vállalkozás iránt a franczia kormány is érdeklődött és Oarella Napoleon mérnököt kiküldötte, hogy a munka kivihetőségét tanulmányozza. Garella csegés csatorna építését ajánlotta, melyről a technika akkori színvonala fölött messze kimagasló tervet mutatott be és előkészítésül a két tenger között vasút építését javasolta. Tervét a Ponts et Chaussées tagjaiból alakított bizottság bírálta el és jelentését azzal vezette be, hogy a tervezert nagyszabású művet csak az európai hajózó államok és az Egyesült Államok karöltve építhetik meg, a magántőke csak úgy vállalkozhatik rá, lia az érdekelt államok pénzzel támogatják, vagy a befektetés jövedelmezőségét biztosítják. Ha a magántőke 40 évvel később emlékezett volna erre a figyelmeztetésre, kikerülte volna a pénzügyi romlást és azt a súlyos megaláztatást, a mely érte. Mikor az Egyesült Államok Oregon és California területét meghódította, az amerikaiak figyelme ismét a földszoros felé fordult. Az új államrészek ugyanis szárazföldön utak hiánya, a gyér népesség és az indián törzsek miatt sok nehézség és veszély között voltak csak megközelíthetők, a bevándorlás tehát a víziutat választotta Délamerika megkerülésével. Az út megrövidítésére Eszakamerika a két óczeánon hajójáratokat rendszeresített az Isztmuszig s ez maga után vonta a földszorost átfogó vasút kiépítését. Új-Granada köztársaság 1848-ban adta meg reá az engedélyt három amerikai tőkésnek s 1855-ben megnyílt a Panama-vasút. Ezzel a Panama-csatorna megint háttérbe szorult, de különböző vállalkozások Középamerika más partjain kerestek vonalat a két tengert összekötő hajózóút számára. Összesen 19 vonalon végeztek felvételeket; közülök a tehuantepeki (Mexikó területén), nicaraguai, panamai és darieni tervek voltak a legjelentősebbek, (1. kép.) sőt a nicaraguai vonal az utolsó 30 év alatt versenj'társa volt a Panama-csatornának. A Panama-vasút bár czéljának megfelelt, az óczeánközi közlekedés követelményeit nem elégítette ki, a mi az amerikai közvéleményt megint ráterelte a földszorost átszelő hajózó út szükségességére. Grant elnök 1870-ben bizottságot küldött ki alkalmas vonal kimérésére és a Kolumbiai Egyesült Államokkal szerződést kötött, melynek értelmében az északamerikai Egyesült Államok a válaszát*