Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)
1-2. füzet - III. Létay Lajos: A Panama-csatorna
52 tandó vonalon csatornát építhet. A bizottság 1876 ban adott jelentésében a nicaraguai vonalat ajánlotta, de a szerződés lejártáig a munkát meg nem kezdték, az így elejtett fonalat pedig a francziák vették fel és tartották kezükben 28 éven át 1904-ig. A Suez-csatorna megnyitása ugyanis Nyugoteurópa figyelmét is ráterelte az amerikai földszorost átszelő hajózó út rendkívüli hasznára és fontosságára. Már 1871-ben foglalkozott a kérdéssel az Antverpenben tartott első földrajzi kongreszszus, 1876-ban pedig a párisi kereskedelmi földrajzi társulat Lesseps Ferdinánd elnöklete alatt neves tudósokból álló bizottságot küldött ki a feladat tanulmányozására. Ugyanebben az évben Türr István hazánkfia és sógora Wyse Lucien mérnök polgári társaságot alakítottak, mely 300,000 frank áldozattal nemzetközi tudományos expedíciót küldött a földszorosra, hogy tengerszinti csatorna létesítésére alkalmas vonalat keressen. A felvételeket és kutatásokat Wyse N. B. franczia tengerésztiszt és Celler, a Ponts et chaussées főmérnöke vezették* s előbbi 1878-ban a kolumbiai kormánytól engedélyt kapott az ország területén csatorna létesítésére és ez engedélyét a társulatra ruházta át. Erre Lesseps 1879-ben nemzetközi kongresszust hívott egybe, a mely 10 csatorna-vonal megvitatása után a Limon és Panama öblöket összekötő és tengerszintben vezetett csatornát jelezte a megközelítés és hasznosítás néző pontjaiból a legjobbnak. Az elfogadott vonalon Wyse és Reclus franczia tengerésztisztek terve szerint a kiviendő csatorna 765 millió frankba került volna, ebben az összegben azonban csak a munkaköltségek voltak ; a pénzbeszerzés költségeinek beszámításával az előirányzat 1200 millió frankra rúgott. A terveknek a helyszínén való átvizsgálására a 74 éves Lesseps a társulat által alakított «nemzetközi technikai bizottság» élén még a kongresszus évében elutazott Panamába. Beszámoló jelentésében a terveken csak kisebb módosításokat javasolt, a költségvetést azonban az üzlet létrejövetele érdekében jelentékenyen csökkentette úgy, hogy az előirányzat végösszege 600 millió frankra szállott alá. A csatorna megnyitását 1889-re igérte. Ezen az alapon alakult meg 1881-ben a «Compagnie Universelle du Canal interocéanique» (Altalános Oczeánközi Csatornatársaság) 300 millió frank alaptőkével, melyből 10 millió a Türr alakította társu* Az expediczió tagjai voltak a két vezetőn kívül Brooks angol géologue, Barbiez franczia mérnök és Gerster Béla mérnök hazánkfia, a korinthusi csatorna építésvezetője, mint művezető mérnökök, továbbá Baudouin francia, Musso olasz segédmérnökök, Reclus francia tengerésztiszt és hidrográfus, Bixio kapitány, mint titkár és Jjacharme és Vignier orvosok. Feladatuk volt a-/. Isztmus legdélibb részén a Darien öbölből az Atrato és Paya folyók völgyén tengerszintben haladó csatorna számára alkalmas vonal keresése. Az expedicziónak a trópus őserdőiben rendkívüli nehézségekkel kellett megküzdeni, melyeknek Bixio titkár, Brooks geológus és Musso segédmérnök áldozatul estek. A felvételek 418 km. hosszú — fehér ember nem járta — vonalra terjedtek és eredményükről a jelentést Gerster Béla készítette el, kire Celler megbetegedése következtében a munkálatok vezetése hárult. Gerster jelentésében beszámolt arról, hogy a felkutatott vidéken nincsen alkalmas vonal tengerszinti csatorna létesítésére és összehasonlító tanulmányai alapján első sorban a Panama-vonalat, másodsorban a legrövidebb, de csak alagútban vezethető, sanblasi vonalat, harmadsorban a Nicaragua-vonalat ajánlotta. (Bővebb adatokat tartalmaz Gerster Béla czikke a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyének 1878-iki évfolyamában.) Gerster Bélát munkálkodásáért a kolumbiai köztársaság kongresszusa az építés megkezdésekor alapított és a tervező mérnököknek adományozott «Lesseps»-éremmel tüntette ki. A tervek a Panama-csatorna társulat tulajdonába mentek át és alapjául szolgáltak a végleges építőterveknek.
