Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

5. füzet - V. Sigmond Elek: A békéscsabai széktalajok fizikai tulajdonságai

190 tek elején megtanítottak arra, hogy a luczernát minden kaszálás után csak egyszer öntözzük meg. Ez a tapasztalat az elmondottak alapján könnyen érthető. A luczernatáblák talaja a vizet jól átereszti és így a víz a mélyebb talajrétegeket is telíti. Telített állapotában azonban még ez a legjobb minőségű széktalaj sem ereszti be a levegőt a hézagokba. A mélyebb talajrétegek friss levegőhöz tehát csak úgy juthatnak, lui a felsőbb talajrétegek kiszáradva alulról vizet szívnak fel. Már pedig ismeretes, hogy a luczerna karógyökerével a mélyebb rétegekbe fúródik, és hajszálgyökereinek jórészét is itt szereti kifejleszteni. Ha tehát a felső rétegek gyakori öntözése következtében az alsó rétegek állandóan vízzel telítettek, akkor a luczerna mélyre hatolt gyökérzete megfullad és elpusztul. A fű- és gyeptáblák esetében a mélyebb rétegek átszellőződése nem ilyen fontos, csak az fontos, hogy a növény gyökérzetét tartalmazó felsőbb rétegekben a levegő időnként kicserélődjék, a mi a felső réteg gyors száradása következtében aránylag hamar elérhető. De épen ezért ennek az állapotnak bekövetkeztével az újabb öntözés szükséges, mert a széktalajok általában nemcsak lefelé, de felfelé is rosszul vezetik a vizet. Mennél roszszabb a víz mozgóképessége a talajban, annál sűrűbb, de kisebb mértékű öntözés kivánatos. Legnehezebb a helyzet a legszékesebb táblák öntözése esetében. E talajok nagy sótartalma megkívánná, hogy mennél bővebben öntözzük. Ámde a végzett nedvességmeghatározásokból azt látjuk, hogy épen ezek a talajok a vizet 20 cm-nél mélyebbre egyáltalán át sem eresztik, a nagyobb felesleg tehát csak a repedéseken át juthat mélyebbre. Itt tehát az volna megokolt, hogy a mérsékelt öntözés és párolgás mennél sűrűbben váltsák fel egymást. Ezeket a táblákat tehát kevés vízzel és gyakran kell öntözni. 6. A békéscsabai rét különböző tábláinak vizet befogadó képessége a talaj minőségéhez és más külső körülményekhez képest nagyon különböző. Ennek megfelelően az öntözőviz kihas^nálásfoka is tág határok között változik. A jelenleg követett öntözéssel nem mindenik tábla kap annyi vizet, hogy a kívánalmaknak épen megfeleljen. Vannak esetek, mikor az öntöző víz kihasználása azért rossz, mert vagy igen sok volt, vagy a talaj már öntözés előtt túlságosan nedvesnek bizonyult. Arra kell törekednünk, hogy a talajt csak akkor öntsiik meg, ha nedvességtartalma 20—25 térfogatszázalékra leapadt, ós annyi vizet alkalmazzunk, hogy legalább 50—60%-a a talajba jusson. Ha ennél több vizet alkalmazunk, csak a vizet pazaroljuk és a talaj táplálóanyagainak túlságos kilúgozódását segítjük elő. Kevesebbet megint azért ne használjunk, mert az öntözésnek a széken nemcsak a nedvesítés a feladata, hanem az is, hogy a káros sókat kilúgozzuk". Ez pedig csak akkor lehet eredményes, ha a víz a mélyebb rétegekbe is belejut. Továbbá azt se feledjük el, hogy mivel ezeknek a talajoknak természetes átszellőződése igen hiányos, a friss öntözővízben elnyelt oxigén a talaj elhasznált levegőjét friss oxigénnel javítja fel. 8. A III. és IV. osztályú székesek rossz áteresztőképességének tulajdoníthatjuk, hogy a békéscsabai rét legrosszabb tábláin még tízéves rendszeres öntözés sem idézett elő nagyobb javulást. Ezek a talajok a vizet nem eresztik át és ha a felszinök megnedvesedik, szétfolynak, a keletkezett híg pép pedig a repedéseket beiszapolja. Ennek tulajdonítható a székesek felső rétegének tarkázott metszőfelülete. Ámde ez a magyarázata annak is, hogy az ilyen rossz széken csak igen sekély gyökérzetű növények, mint pl. az áljuhcsenkesz, camphorosma stb. élnek