Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

1-2. füzet - II. Halmi Gyula: A brádi aranyzúzómű iszaülepítő medenczéje

is 49 zésből folyós, híg állapotban távolítják el, nem szükséges a hosszas ülepítés úgy, hogy a berendezés üzeme akadálytalan, folytonos lehet. Ez volt az eredeti terv, a melynek kivitelére a vállalat a hatósági engedélyt megkapta. Az ügy jelentősége miatt a földmívelésügyi miniszter 1913. évi április hó 25-én kelt 43.051/V. A., illetőleg 1913. évi június 14-én kelt 70.008/V. A. 3. szrendeleteivel megbízta a m. kir. halélettani és szennyvíztisztító kísérleti állomást, hogy a berendezés építését teljes befejezéséig kéthavonkint váratlanul felülvizsgálja. Az első szemle 1913. május 7-ikén volt. Az állomás kiküldöttje ekkor a következőket állapította meg: A tisztítóberendezés a szemle alkalmával voltaképen már elkészült, azonban különböző üzemi nehézségek miatt mégsem működött. A fordított piramisszerűen lemélyedő hatalmas, czementbetonmedenczesorozatok már csaknem teljesen készen állottak, úgyszintén az iszapszívó-nyomó baggerberendezés is, valamint az iszap gyűjtésére szolgáló völgymélyedést a Fehér-Körös árterétől elválasztó czementfal is megépült. A tisztítóberendezés üzembehelyezésekor, illetőleg kipróbálásakor azonban előre nem látott nehézségek mutatkoztak. Maga az ülepedés elég jól ment, azonban az ülepített iszap kiszivattyúzása és kinyomása sehogy sem akart sikerülni. A kiszíváskor a medenczék fenekén lévő iszapban kráterszerű mélyedések keletkeztek, a szívóberendezés pedig nem annyira az iszapot, mint inkább a vizet szívta ki úgy, hogy a medenczékben leülepedett üledéket, kivált a nehezebb, durvább homokos iszapot kézierővel kellett a medenczékből kiemelni. E zavarok valószínű oka az, hogy a mammuthbaggerszerű szívó-nyomóberendezést eddig csakis olyan aranyzúzóműveknél alkalmazták, így pl. Transwaalban, a hol az aranyat az érczekből czianidlúgzással vonják ki, a mely eljárás előfeltétele, hogy az aranyérczet a legfinomabb porrá kell szétzúzni. Ezzel szemben a gurabárzai zúzóműben használt foncsorozás és szérelés esetén az érczet elégséges finom homokká zúzni, s nem kell olyan nagyfokú finomságra törekedni. A mammuthbagger tehát az igen finom iszap eltávolítására alkalmas, ellenben a homokfinomságú durvább, tehát nehezebb, s még piritet is tartalmazó iszapzagy teljes eltávolítására nem alkalmas. E zavarok kiküszöbölése czéljából a zúzómű vezetősége tüzetes kísérleteket folytatott, s az 1913 szeptember 5-iki szemlén már megállapítható volt, hogy a tisztítóberendezés üzemének bizonyos változtatása útján a berendezés üzemképessége elérhető lesz. A kísérletek során ugyanis bebizonyult, hogy annak oka, hogy a szívónyomóberendezés a medenczékben leülepedett iszapot kiszívni ós az iszaphányóra kinyomni nem volt képes, elsősorban az volt, hogy a legsúlyosabb, legdurvább és legnagyobb tömegű iszap előülepítésére szolgáló első 2 medenczepár túlságosan kicsire volt méretezve. Ehhez képest a gyárvezetőség ezt a 4 durva előülepítőmedenczét közel négyszeres férőjűre építette ki, még pedig olymódon, hogy a 8—8 medenczéből álló 4 medenczesor első medenczerészét a többi medenczéktől betonfallal különítette el, illetőleg az első medenczerész fordított piramisalakú mélyedésének elválasztófal át a medencze koronájáig fölemelte. E változtatás következtében a szennyvíz durva hordalékának javarészét e 4 előülepítőmedenczében lerakva halad tovább, s a többi 7—7 (összesen 28) medencze az alsó, fordított piramisalakú csúcsrész fölött közös, mintegy 1500 m

2 felszínű víztükröt alkot, s arra szolgál, hogy a finomabb, lassabban ülepedő iszapot a víz sebességének igen erős csökkentésével ülepítse és visszatartsa.