Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

4. füzet - IV. Héjas Endre: A víz körforgása a Földön

82 oldalán lecsapódva, rendkívüli értékeket ér el (Cherrapunji). Ellenszele a száraz Ék.-i szél. Eszakindiában téli esők (hó) is vannak, de ezek néha kimaradnak. így van ez néha a nyári monszunnal is, a mikor lürhetetlen szárazság áll be. Ebhez igazodik a folyók vízállása (igen nagy és igen kicsiny állás). Az abesszinai felföldön a DK.-i monszunnak van szerepe (Nilus). Innen és a Szaharától a Fokföldig terjed az afrikai trópusi Jcörzet az egyenlítő két oldalán. A tengeri bevitelt az Indiai óczeán felől kapja s mivel a Kongo középvidéke mintegy raktárul szolgál, ez a tengeri bevitel eljut (rablás és gazdagítás révén) egész a nyugati partokig. A Nap legmagasabb állása szerint váltakozó esős és száraz időszak áll be az egyenlítő két oldalán. A folyamoknak egy nagy és egy kis vízállásuk van (egyesek kiszáradnak) ; a Kongonak azonban sajátos fekvése miatt kettő. * * * A tengeri bevitel körzeteinek imént vázolt áttekintése megvilágíthatja, hogy a csapadék keletkezésére és megmaradására vonatkozó fejtegetéseink hogyan hozhatók összhangba a klimatográfia eredményeivel. A szárazföldnek egyetlen része sincs a víznek a tenger és szárazföld közti körforgalmából kizárva, a hol t. i. egyáltalán esik eső avagy hó. Minden vidék ugyanannyi óczeáni nedvességet szállít vissza az óczeánba, a mennyi pára alakjában a vidék fölé került s ott mint tengeri bevitel lecsapódott. A visszaszállítás a lefolyásos vidékeken főleg a folyamok útján történik és kisebb részben szárazföldi elpárolgás útján. Ha ennek a párának elvonása oly mértékű, hogy semmi sem marad lefolyásra, a vidék lefolyásnélküli. Ezt azonban nem a csapadéknak valamely minimális mértéke szabja meg, hanem a vidék fekvése a légáramlatokhoz és saját minéműsége. Ha az utóbbi a lefolyást megnehezíti, a vidék roegrablása könnyül. A párák elrablásának kedvezőtlen hatásával azonban szembenáll bizonyos kedvező hatása is. A szelektől elrabolt vízpára ugyanis többnyire nem kerül vissza azonnal a tengerek fölé, hanem más vidékeket gazdagít. Különösen az egész éven át uralkodó nedves légáramlatok útjába eső vidékekre jut messze be a szárazföld belsejébe, sőt közel a túlsó tengerpartokig (megrablás és gazdagítás útján) vidékről vidékre tengeri bevitellel (óczeáni vizpárából eredő csapadékkal). Itt a kedvező fekvésű folyamvidékek vízkészletei a nyert tengeri bevitelre nézve laktárak gyanánt szolgálnak és táplálják a légáramlatokat, a melyek a szárazföldi párát tovább viszik. A lefolyás évszakos ingadozásait és különbözőségét évről évre a vízkészletek mérsékelhetik. De ezek a készletek nem okozzák a víznek egy bizonyos vidékre szorítkozó körforgását. Ilyen belső körforgás a valóságban nincsen s ha van is, csupán kis mértékben, mint másodrendű jelenség. Rendszerint megakadályozza ezt a légkörnek nagy körforgása, a melyre nem akadály a vidékek vízválasztója. A légkör nagy körforgása, a melyhez a víz körforgásának a világtengerek és szárazföldek között hozzá kell simulnia, szabályozza alapjában véve a tengerről valamely vidék fölé vitt nedvesség mértékét. A sűrűsödés körülményeinek kedvező avagy kedvezőtlen volta dönti el, hogy a tengeri bevitel gazdag-e avagy szegényes. Ezen kívül hőmérséklet és légnyomáseloszlás, de a vidék minéműsége is hatással van az elpárolgásra s a tengerről bevitt párák átalakításának gyakori-