Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

4. füzet - III. Péch Béla: Albánia

47 alkotó, több ágra szakadó, s folyton változó állapotban van. Áradásaik sűrüek és rombolók. Ezek a Matja, Drin s a Bojána. Fölötte nagy kár, hogy idő és eszköz hiányában az albán folyókon egykét megközelítő meghatározáson kívül méréseket nem tehettem. E folyók nagy hordaléktömegükkel szakadatlanul emelik síksági medrüket és partmenti területeiket. E miatt aztán a síkságon nem tarthatják meg állandóan a medrüket. A mint azt már magasra felemelték, egyik vagy másik oldalon kitörnek, amerre jobb esésviszonyokat nyernek. Aztán odahelyezik medrüket, míg ismét az új medret túlmagasra emelik s más irányba, esetleg a most már kedvezőbbé vált régi medrükbe térnek. Minderre Albániában igen szép példákat találunk a Viossán, Semenin, Matján, Drinon és Bojanán. Különösen nevezetes közülök a Drinnek mederváltoztatása. A Viossa, Vijossa vagy Vojussa, a Pindos nyugati lejtőjén ered. Vízgyűjtő területe mintegy 6500 kin

s. E folyó veszi magába a Malakastra déli lejtőjének vizeit is. Említésre méltó mellékfolyója a Sussica, melynek nagy a hordaléka, a száraz évszakban kiapad. 1913. októberében is Lubonja és Piccari mentén teljesen víztelen volt, s medre ökölnagyságú kavicscsal volt tele. A Muzakja síkságon a Viossa nagy, kanyargós folyó. Homorú szakadópartjai a kis víztől számítva mintegy 8 méteresek. A vízmélység kis vízkor 05— 30 m. A domború oldalon száz méter szélességű, apró kavicsból álló zátonyokkalA vízszin szélessége kisvízkor 80—120 m. A partjain gyér fűz- és nyárfaberkek. E síksági részt bárkával járhatnák, de nem teszik. Minden 3—4 évben egyszer kiönt. Ferrasnál 8 megrakott lovat befogadó kompon kelnek át. Ugyanott a víz mélysége akkora, hogy a kompba nem férő lónak a folyónak majdnem egész szélességén úsznia kell kisvízkor is. (5. kép.) A Semeni két főágát Devolinak s Ljumi Beratitnak (Osum^ nevezik s csak egyesülésük alatt viseli a folyó a Semeni nevet. Utóbbi a Tomor hegyláncznak délnyugati, előbbi pedig északkeleti lábánál folyik el. Vízgyűjtő területe mintegy 8000 km

3. A Devoli nagy esésével és vízbőségével az ország egyik legjelentékenyebb erőforrása. A Korica melletti Malik tóból ered, azonban ott jártak közlése szerint a még magasabban fekvő Prespa tóból is táplálkozik. Ennek mikéntje azonban eddig még nincs határozottan tisztázva. Durva hordalékának tömegét a Pusok síkság északi végén s tőle felfelé rakja le. A Pusok síkság alsó végénél a Devoli medre már rendes és meg tud birkózni a Pusok keleti lejtőjéről lefutó torrensek hordalékával. A Devolin Molas és Mirikjani közt, az elpusztult kőhíd alatt gázoltunk át. Ott a sok iszapos homokból és némi, ökölnagyságú kavicsból álló zátonyok közt tekergő meder szélessége mintegy 1 km volt. A meder mellett, a kisvíznél mintegy 2 m-rel magasabb, 1 km széles árvízmeder van a természetes magasabb térszínig. A víz mennyisége 1913. október 7-én megközelítő méréssel 150 m

5/sec. volt Érdekes, hogy a Devoli az ú. n. Pusok síkságon minden különös nehézség nélkül átvezethető a Skumbiba. A Ljumi Beratit (Osum) durva hordalékának tömegét Berátnál rakja le. A meder Berátban mintegy 80—100 m távolságban vonuló partfalak közé van szorítva. A város felett és alatt egész Remenicáig több száz méter szélességben kalandozik több ágban és részben iszapos homokból, részben fejnagyságú kavics-