Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

4. füzet - III. Péch Béla: Albánia

и azért е sorok csak óvatosságra intenek és újból fel akarják hívni a figyelmet arra, hogy pontos megfigyeléseket tegyenek azok, a kiknek alkálmuk lesz a zsilipet nagy árvízkor kezelni. Végül nem lehet megfeledkezni arról, hogy a csúnyi vízszabályozó zsilip majdan hajózó csegéül is fog szolgálni, amikor is a vízszabályozó működést, a miben most a két nyílás egyformán osztozik, egészen a bal zsilipnyílásnak kell majd ellátnia. Mivel nem ismerjük sem a körülfutó csatornák méreteit, sem sajátságos ellenállástényezőit, sem azt, vájjon e csatornák és a zsilipkapúk tiltóit felhasználhatják-e a mosoni Duna vízének szabályozására, felteszszük, hogy a hajózó csege csak annyival módosítja a vízszabályozást, hogy a bal zsilipben a mostaninál 10 m

2-rel nagyobb átfolyási nyílást tartunk. Ebben az esetben tehát a tökéletes bukású víz legvastagabb rétege 2'5 m lesz. Az előbbi számításhoz hasonló úton ekkor a víz okozta ellenállásra V = ÍO'O tonnát, az emelőerőre pedig E = 14-0 tonnát kapunk. Ha a csege körülfutó csatornáira nem számítunk semmit, a legnagyobb bukó vízréteg 3'0 m vastag lesz. Ekkor a víz okozta ellenállás V = 12'0 tonnára, az emelőerő E = 160 tonnára fog nőni. Ezek a nagy értékek határozottan a mellett szólnak, hogy a körülfutó csatornák is vegyenek részt a mosoni Duna táplálásában. Erre egyébként azért is szükség lesz, mert kisvízkor az egyetlen, 10 m széles szabad zúgón keresztül nagyon kevés viz fog a mosoni Dunába jutni úgy, hogy a kellő vízmélység fentartása végett a császárligeti Dunaágban duzzasztógátra is szükség lehet. A két 8'0 tonnás emelőgép egyetlen szabályozó nyílással is győzni fogja a munkát, ha mindegyik felvonóláncznak külön emelőgépe lesz. Mindkét gépet a bal nyílás fölé szerelve, a forgóhíd egyenetlen terhelését ellensúlylyal kell majd kiegyenlíteni. Hogy már most a híd elég erős-e erre a kettős terhelésre és a legnagyobb emelőerő elbírására, arra ez alkalommal nem terjeszkedhetünk ki. Albánia. (8 képpel.) Irta: Pech Béla. Albánia mai állapota szomorúan tanúskodik arról, hogy az utóbbi századokban az ország közérdekeinek nem volt eredményes gondozója, lakosságának pedig nem lehetett vagy nem volt ajánlatos meggazdagodnia. A földmívelésre alkalmas területek nagyrészt műveletlenek, kevés állatjuk silány, hozzáférhetőbb erdeik elpusztultak. Az utak máskép mint lóháton járhatatlanok, vizeik nincsenek megfékezve és kihasználva. Pedig ez nem lehetett mindig így. A történelem és a török uralom előtti időkből fenmaradt út- és épületromok arról tesznek tanúságot, hogy itt a kultura hajdanta a mainál magasabb fokon állhatott. 1913. év őszén, nagyobbszámú, különféle nemzetiségű és szakmájú szakértő társaságban emez alig ismert ország nagy részét beutazván, a közben szerzett tapasztalatokból az alábbiakat közlöm.