Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

4. füzet - II. Juventius Antal: A csúnyi zsilip elzáró szerkezete

41 vény kell a megengedett 110—120 m

8 víznek akkor, ha a zsilipnyílásokba 05, l'O, 1'5 .. . stb. ... 4 0 m magas elzárógerendát teszünk bele. Az átfolyás szelvénye ugyanis annál kisebb lesz, mennél több elzárógerenda van a zsilipben, mert az átfolyás szel vény szélessége nem változik és mert ugyanaz a víztömeg tökéletes bukással kisebb szelvényen folyhat át, mint nyomás alatt. Az elzárógerendák egymás után kerülnek a zsilipbe. Mikor az első 1*0 m magas elzárógerenda a fenéken van, a nyílás egy félméterrel csökken, mert hatása ugyanaz, mintha mindkét zsilipnyílásba egy-egy félméteres elzárógerendát tettünk volna. Ehhez a félméteres elzáráshoz oly átfolyásszelvény tartozik, mely valamivel kisebb lesz, mint az üres zsilip átfolyászelvénye. Ha az elzárt nyílásrész magasságához (0'5 m.) hozzáadjuk azt az átfolyásnyílást, mely a 110—120m

s víz átfolyásához szükséges és ezt a zsilipfenéktől felrakjuk, megkapjuk az előálló felső vízállást. Ha már most a felső vízszin vonalán megkeressük azt a pontot, mely ennek a vízszinnek magasságában van és ebből a pontból függőleges vonalat húzunk, e függőleges alsó, félméternyi része az elzárandó rész, a többi az egész átfolyásszelvény magasságát jelenti. A többi elzárógerenda leresztésekor beálló szelvénycsökkentéshez is kiszámítottuk a megfelelő vízállást s felrakva az előbbi módon, pontsorhoz jutottunk, mely görbe vonalat ad. A görbe vonal és a zsilipfenék vízszintese között húzható függőleges vonaldarab azt mutatja, hogy mennyit kell a zsilipátfolyás nyílásából elzárni, hogy a megengedett vízmennyiségnél több át ne folyjék. Ugyanennek a függőlegesnek az a része pedig, mely a görbe vonal és a felső vízszin ferde vonala közé esik, a szükséges átfolyásnyílás magasságát jelenti. Ennek a darabnak is két része van, úgy mint az állandó alsó vízszin alá eső darab, mely a nyomás alatt átfolyó vízréteget jelenti és az alsó vízszin feletti darab, mely a tökéletes bukás rétegvastagságát adja. A kettő együtt egyúttal a legfelső elzárógerendának felemeléskor vízben megteendő útját adja. Az előzőkben kimutattuk, hogy az összes emelőmagasságnak csak az a része veszélyes, mely a tökéletes bukású vízben van. Ennek a kritikus emelőmagasságrésznek a vízállások szerinti növekedése egyenes vonalú és a 12. rajzon az állandó alsó vízszin vízszintes és a felső vízszin ferde vonala közé rajzolható függőlegesekkel van jellemezve. Az elzárógerendák szerkezeti magassága a szükséges elzárásnak eredetileg görbe vonalát lépcsőzetessé teszi. Ha, mint említettük, csak az l'O méter magas elzárógerendát használjuk, mindkét zsilipnyílás működése esetén a lépcsőfokok félméteresek, egyetlen szabályozó nyílással pedig méteresek lesznek. Ez utóbbit pontozott vonalakkal rajzoltuk. A rajzból az is kitűnik, hogy egy bizonyos felső vízállásnak mindig ugyanaz az elzárógerenda szám felel meg. Az elzárás szükségszerű lépcsőzetessége miatt pedig egy bizonyos számú gerenda nemcsak egyetlen felső vízálláshoz tartozik, hanem több egymáshoz közelfekvő szomszédos vízálláshoz. így például a 7. számú elzárógerenda, melylyel összesen 35 m-rel csökken az átfolyásszelvény, a -f- 2-35 és -f- 2-80 felső vízállások közötti vízálláshoz tartozik, a 8. számú pedig a -f- 2'80 és 325 közötti Vízállásokhoz. Említettük, hogy az elzárógerendák felemelésekor a legnagyobb ellenállást akkor figyeltük meg, mikor a gerenda felett csak tökéletesen átbukó vízréteg volt. A 12. rajzból azt látjuk, hogy a pontozott függőlegeseknek az állandó alsó vízszin (-)- l'l) fölé eső része a tökéletes bukású vízréteg. Ez az áradás folyamán