Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)
4. füzet - II. Juventius Antal: A csúnyi zsilip elzáró szerkezete
40 párhuzamosan helyezik el az elzárógerendákat, felváltva hol az egyik, hol a másik nyílásba eresztve a következőt. Minthogy az elzárásnak fokozatosnak és az áradáshoz alkalmazkodónak kell lennie, minden elzárógerendának előre meghatározott szerepe van, a szerint, hogy hányadiknak teszsziik a zsilipbe. Minden felső vízálláshoz egy és ugyanaz a gerendaszám tartozik. Mindig ugyanannyi gerendát kell leereszteni, valahányszor ugyanaz a felső vízállás áll elő. Ezt ábrázoltuk a 12. rajzon. A felső vízszin változását egyenes vonal mutatja. A meddig ez a vonal a mosoni Duna megszabott legnagyobb -fl'l-es állandó vízállása alatt marad, a zsilip elzárása nem szükséges. Mihelyt föléje kerül, meg kell kezdeni a zárást. Az ábrázolás könnyebbé tétele végett felteszszük, hogy csak l'Om magas elzárógerendákat használunk, a mit a félméteres gerendák csekély elzáróképessége és a kezelés nehézkessége is megokol. Egy elzárógerenda 10 m 2-rel szűkíti meg az átfolyás szelvényét, azaz annyit változtat a helyzeten, mintha mind a két nyíláska egyegy félméteres lenne. Az elzárás tehát legjobb esetben félméteres ugrásokkal vihető keresztül. Az első gerendát akkor kell betenni, mikor a felső vízállás -f- 11 fölé jut; a másodikat, mikor az áradás következtében az átfolyás szelvénye anDyira megnőtt, hogy többet emészt a megengedettnél, és így tovább. A rajznak az a vonala, mely a zsilipfenéktől (— 2-5) az állandó alsó vízszinig (-)- l'l) ívesen emelkedik, hogy attól kezdve a felső vízszin vonalával párhuzamosan haladjon, a mindenkor szükséges elzárás mértékét adja. Ezt a vonalat úgy szerkesztettük meg, hogy egymásután kiszámítottuk, mekkora átfolyásszel12. rajz. A felső vízállás és az átfolyásszelvény szükséges szűkítése közötti összefüggés.
