Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

4. füzet - II. Juventius Antal: A csúnyi zsilip elzáró szerkezete

39 használt adatok a H vízszinkiilönbség, a legnagyobb erő vonalának a felső vízszintül mért távolsága (a) kikerekített értékek, nem pontosan azok, a melyeket például a mérczéken leolvastunk. Evvel a kikerekítéssel azonban a valóságot jobban megközelítettük. Az alsó és a fölső vízállás közti viszony ugyanis más lesz, ha az őket elválasztó gerendaszerkezeten valamit megváltoztatunk. Amint az elzárógerenda megeraelődik, az átfolyás szelvénye felette megszűkül, alatta megnyílik. A további emelés során már a tökéletesen bukó réteg fog csökkenni, hogy helyette ugyanakkora nyílás álljon elő a nyomás alatt átfolyó víz számára. A víz átfolyásának szempontjából tehát az emelés egy ideig mindinkább kedvezőtlenebbé teszi az átfolyást és ezzel előidézi azt a kísérletek alatt mindig határozottan megfigyelt tényt, hogy a veszélyes helyzetben a felső vízszin mindig megduzzadt, az alsó vízszin pedig leszállt mintegy 5—8 cm-rel. Egy más megfigyelésünk a kísérletek alatt az volt, hogy a legnagyobb ellenállás mindig akkor keletkezett, mikor a gerenda felett csak tökéletesen átbukó víz volt, vagyis akkor, mikor az elzárógerenda már olyan magasra emelkedett, hogy a felette átbukó vízrétegnek legalsó része sem kapott az alsó vízszintől ellennyomást, akár azért, mert az elzárógerenda felső éle már az alsó vízszin fölé ért, akár azért, mert az elzárógerenda alatt átömlő víztömeg az alsó vízszint lesülyesztette. Az elzárógerenda felemelésekor tehát az egész emelőmagasságnak csak egy része lehet veszélyes, még pedig az a rész, mely a tökéletesen bukó vízrétegbe esik. A számításban szereplő a nyomómagasság tehát szintén nem lehet nagyobb, mint a tökéletesen átbukó vízréteg, vagyis a vízszinkiilönbség. Ezzel az előbbi a-{-k < H eredmény újból igazolva van. A tökéletesen bukó vízréteg magassága elméletileg a vízszinkiilönbséggel egyenlő. Említettük azonban, hogy az elzárógerenda alatt átömlő víz az alsó vízszin ellennyomását csakhamar megszünteti, de csak akkor, mikor a gerenda felső éle az alsó vízszin fölé ért. Az a vízréteg tehát, a mi ilyenkor még az elzárógerenda felett van, mindenesetre kisebb a vízszinkülönbségnél. Ez magyarázza meg azt is, hogy miért adott ugyanazok között a viszonyok között a félméteres elzárógerenda nagyobb ellenállást, mint az 10 m magas (1. és 5. kísérlet). A kisebb szerkezeti magasságú félméteres elzárógerenda esetén ugyanis az alatta átömlő víz korábban szüntette meg az alsó vízszin ellennyomását, azaz az alsó vízszint korábban sülyesztette le, s így a gerenda felett nagyobb nyomómagasság volt még. Az l'O m. magas elzárógerenda viszont kétszer oly mélyre nyúlik le s ezért magasabbra kell emelni, hogy az alatta levő nyílás oly nagyra nőjön, hogy az alsó vízszin leszorítására elég víz ömöljön keresztül. Ekkor pedig a gerenda felett már vékonyabb a vízréteg s kisebb a nyomómagasság. Az emeli erő valószínű legnagyobb értéke. A leírt kísérletek alapján közvetetlenül nem lehet megmondani, hogy a legnagyobb árvízkor mekkora lesz az emelőerő, mert ezek a kísérletek csak azt mutatták meg főképen, hogy az eredeti, tömör lemezekből készült elzárógerendák még kis vízszinkülönbségkor is túlságos ellenállást adnak. Másrészt pedig a kísérletek alatt a bal zsilipnyílás fenékig nyitva volt. Rácsozott gerendával csak három kísérletet végeztünk és közöttük is csak egy olyant, mikor a kapcsos gerendát nem használtuk, holott ma már az összes elzárógerendákat rácsos tartókat és a kapcsológerendát kiküszöbölték. Rendes üzemben a vízszabályozás csak úgy történhet, hogy mindkét nyílásban