Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

4. füzet - II. Juventius Antal: A csúnyi zsilip elzáró szerkezete

38 Ez a.megfigyelés csak látszólag mond ellen annak a ténynek, hogy a víz okoztál ellenállás a vízszinkiilönbséggel nő, mert a víznek érkező sebessége az ellenállást ugyanabban a viszonylagos helyzetben nagyobbá teheti. Vonjuk le a legutóbb kiszámított összes elméleti nyomómagasságból azt az elzáró jgerenda-tipusonként jellemző állandó a vízoszlopmagasságokat. A maradék azt az elméleti nyomómagasságot adja, a mi az érkező sebességtől függ. Az I. táblázatban ezeknek az értékeknek is van oszlopuk. Az ez után jobbra következő oszlopban pedig azok a v sebességek vannak összeírva, a melyeket az előbbi к értékekből lehet kiszámítani. Nézzük, hogy az így kapott érkezősebességek hogy felelnek meg a valóságnak? A kísérletek alatt több ízben vízsebességmérést is végeztem. Megmértem a sebességet az elzárógerendák sülyesztési síkja előtt l'O m távolságban és a leeresztés síkjában is. A sebességmérés nagyon bajos volt, különösen az elzárógerenda közvetetlen közelében. A vízmérőszárnyat ugyanis nem lehetett csak rúdra szerelve leengedni s így a vízszálak irányába való beállítás nem sikerült. A gerendáktól távolabb — mintegy 1-0 m-re —- már rendes eredményt kaptunk, de természetesen itt nem volt a vízfolyás oly sebes, mint alább. Mégis a vízsebességmérés eredménye megfelel az imént számítottaknak, bár kisebb értékű. A fokozatosság a nagyobb vízálláskor előálló nagyobb érkezősebesség megfigyelhető rajtok. A víz okozta ellenállásnak ilyetén felbontása — ismételjük — hosszas próbálgatások eredménye. Az a tömérdek mellékkörülmény, a mi a kísérletek alatt szintén belejátszott az ellenállás szaporításába, e csekély számú kisérlet alapján sem meg nem határozható, sem nem küszöbölhelő ki. Számításaink tehát csak megbízható közelségébe hoztak a valóságnak, de nem határozhatták meg pontosan. Említettem, hogy az elzárógerendák felemelésekor előálló legkedvezőtlenebb körülményt a felső és alsó vízszin közötti legnagyobb lehetséges különbség fejezi ki. A vízszinkülönbség az egyetlen előre ismeretes adat, a miből a többi körülményre következtetni lehet. Azt az összefüggést kell tehát megvizsgálni, a mi a két vízszin különbsége és az előbb kiszámított (a -j- k) nyomómagasságok között van. Ha az I. táblázat H és а к oszlopaiba írt adatokat összehasonlítjuk, azt láthatjuk csupán, hogy ha a vízszinkülönbség 0'8 méternél kisebb, akkor az elméleti nyomómagasság nagyobb a vízszinkülönbségnél. "Ha a vízszinkülönbség 0-8 m, akkor az elméleti nyomómagasság is körülbelül ekkora. Ha pedig a vízszinkülönbség 0-8 m-nél nagyobb, az elméleti nyomómagasság kisebb a vízszinkülönbségnél. Ez a tömör gerinczű elzárógerendák esetén volt így. A rácsos gerinczű elzárógerendák esetén azt láthatjuk, hogy az elméleti összes nyomómagasság mindig kisebb, mint a vízszinkülönbség. A kísérletekből ezirányban levonható eredmén}' tehát abban csúcsosodik ki, hogy (a -(- к) <C H, szavakban, hogy az összes elméleti nyomómagasság kisebb, vagy legfeljebb akkora, mint a vízszinkülönbség, a mi bármely csekély eredménynek lássék is, nagyon fontos volt akkor, midőn az első kísérletek alapján joggal azt lehetett hinni, hogy a legnagyobb vízszinkülönbség esetén is ugyanaz az arány lesz az emelőerő és a vízszinkülönbség között, mint a mekkora az időrendben első 1., 2., 5. és 6. kísérletek alatt. Az előző számításokra vonatkozóan még azt kell megjegyezni, hogy a fel-