Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)
4. füzet - II. Juventius Antal: A csúnyi zsilip elzáró szerkezete
37 hogy a gerendába ütköző vízszálak a legfelső vízszállal párhuzamosak, az elzárógerenda ütköző felszínére kereken épen az alaprajzi terület felét nyerjük. Erre az eredményre még más úton is juthatunk. Nézzük meg e végett a grafikonok mellé rajzolt vázlatos keresztmetszeteket. Az emelés alatt álló gerendapárba az a víz ütközik, mely az a rétegben jön. Ennek egy része (a jóval kisebb) a kapcsos gerenda felett ömlik át. A másik rész, mely az elzárógerenda és a kapcsos gerenda közötti szögletbe jut, másutt nem tud elfolyni, mint hogy átbúvik az elzárógerenda gerinczlemeze és a kapcsos gerenda alsó övlemeze közötti szűk hézagon. Hogy oda jusson, kénytelen a kapcsos gerendába való ferde ütközés után függőleges és lefelé haladó irányba fordulni, tehát az elzárógerenda fedőlapjába (gerinczlemezébe) merőlegesen fog ütközni. Ez után az ütközés után a víz ismét vízszintes irányt véve s a kapcsos gerenda mögött felugorva hull az alsó medenczébe. Ütközni tehát az elzárógerenda fedőlapjának csak a fele fog, minthogy a reáhulló vízszálak függőlegesen jönnek. Az a reakczió, a mit az alsó fél-felszinen a felszökő víz okoz, ellensúlyozza a szükségszerű örvénylésektől előidézett s meg nem határozható ellenállástöbbletet. A működő felszíneket úgy kapjuk tehát, hogy az elzárógerendák alaprajzi területének feléhez a kapcsos gerenda ütköző felszínének előbb kiszámított értékét hozzáadjuk. Lesz tehát: a) tömör gerinczű elzárógerendák esetén : F t = 4-0 + 1-5 = 5-5 m« b) rácsos gerinczű elzárógerendák esetén : F r = 1-8 + 1-5 - 3-3 m 2 Azt jegyzem még meg, hogy a rácsozott elzárógerendáknál a fentebb említett sok irányváltozás nincsen, de azért az alaprajzi terület felét számítani jogos, mert az alsó gerinczlemez rácsrúdjai is fognak fel valami vizet. Az ütközés bár nem merőleges, de nagyobb felszint ér. Ha ezeket az F értékeket a kiinduló képletbe behelyettesítjük, kiszámíthatjuk a még ismeretlen elméleti nyomó-magasságokat, (a-|-&)-t. Az I. táblázat megfelelő rovata ezeket az értékeket tartalmazza. Tudjuk azonban, hogy az összes elméleti nyomómagasság két részből adódik össze, még pedig egy lemérhető vízV 2 oszlopmagasságból a-ból és egy elméleti nyomómagassagból —bői, a mit az érkező vízsebességből kell kiszámítani. Az előzmények során, a gördülő- és csapsúrlódás számításakor láttuk, hogy az egyes gerendatipusoknak állandó a értékeik vannak. A legveszélyesebb helyzet ugyanolyan mélyen áll elő a felső vízszin alatt, bármekkora is a vízszinek különbsége. Tömör gerinczű elzárógerenda esetében, akár 10, akár 0'5 m is volt a magassága, a veszélyes helyzet a felső vízszin alatt 0'5 m.-re keletkezett. Akkor, midőn az elzárógerenda felső éle félméterre volt a felső vízszin alatt. Rácsozott gerinczű elzárógerenda esetén már 0'3 m volt e méret és akkor, mikor ilyen rácsozott elzáró gerendát a kapcsos gerenda nélkül próbáltunk kiemelni, a felső vízszin alatt 0'2 m-re keletkezett a maximális ellenállás. És bár a vízszinek különbségében ( H) meglehetős nagy eltérések vannak (0'4—0-9 m), a veszélyes helyzet a felső vízszinhez viszonyítva mégis mindig ugyanott keletkezett.
