Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

3. füzet - VI. Apró közlemények

270 vehető és a termelést érdemessé tevő anyagokat alig lehet már a szennylúgból elkülöníteni. A szennylúgokat igen erős hígításban igen sok helyütt már kb. 30 év óta kísérelték meg talajöntözésre fölhasználni, de a legtöbbször sikertelenül. Ilyen irányban csakis a königsbergi czellulózegyár ért el jó eredményeket, de ennél a gyárnál a viszonyok egyébként is igen kedvezőek voltak, s a kevés és erősen fölhigított szennyvíz elhelyezésére igen nagy öntözőterület állott rendelkezésre. Ezekből a szórványos esetekből azonban az öntözés általános alkalmazhatóságára még nem vonhatunk végleges következtetést, mert minden kedvező előfeltétel csak a legritkább esetekben találkozik. Hogy az egyik königsbergi czellulózegyár szennyvizeinek a kikötőbe bocsátása nem halpusztulást, hanem ellenkezően, halszaporulatot idézett elő : az egészen természetes, bármily különösnek lássék is, mert bőséges hígítás esetén a szulfitczellulózegyári szennylúgban oldott nagymennyiségű szerves anyag is igen jó haltáplálék lehet. Különben az az eset is csak azt bizonyítja, hogy a szennyvízkérdés megoldásának általában az a legjobb módja, ha a szennyvizek az élővízben a lehetőségig gyorsan és a legnagyobb mértékben fölhigúlnak. A szennylúgokból befőzés útján brikett-kötőanyagot is már régen megkíséreltek előállítani; mivel azonban az így termelt kötőanyag erősen nedvszívó volt, a brikettek nem voltak tartósak, s így az e czélból kigondolt eljárások nem voltak sikeresek, nem is szólva arról, hogy a nagyon csekély értékű brikett-kötőanyag egyáltalában nem ellenértéke a befőzéskor fogyasztott tetemes tüzelőanyagoknak. Ez az eljárás tehát inkább csak ott használható, a hol a szennyvizektől másként már nem lehet szabadulni, tehát végső szükség esetén, s ekkor is csak úgy, ha a czellulózegyár és a brikettgyár szomszédosak úgy, hogy a kötőanyagot fuvarköltség ne terhelje. Ugyancsak kevés sikerrel ajánlották a befőzött szulfitszennylúgot a nagyolvasztók torokgázaiban foglalt érczpor megkötésére. Megkísérelték a szennylúgban oldott gyantát is kitermelni, de kevés eredménynyel, mert a kapott gyanta még olcsóbb papírfajták enyvezésére sem volt jó. Mitscherlich állati enyvvel keverten próbálta e gyantát fölhasználni, de így is csak igen olcsó, sötétszínű papiros előállítására bizonyúlt alkalmasnak. Porkötő- és ragasztóanyagok előállításán kívül a szulfitszennylúgból még a következő anyagokat kísérelték meg eddig előállítani : festőanyagokat (az oldott ligninből), cserzőanyagokat, tüzelőanyagot (befőzés és részleges elszenesítés útján), illetőleg czellulózeszurkot, műtrágyát (mésznitrogénnel besűrítve), végül takarmányt. Mindezek az eljárások az értékesítés lehetőségeinél fogva olyanok, hogy a szennylúgoknak csak részben, többnyire igen csekély mennyiségben való hasznosítását engedik meg, s így alig esnek súlylyal a mérlegbe. Új irányt jelent König J. dr., Hasenbäumer és Braun kísérletezése, a mely eddigelé elég szép sikerrel járt, s a mely a kérdést úgy törekszik megoldani, hogy a czellulózegyártásmódot változtatja meg. Tudvalévő, hogy a faczellulózét általában kétféle eljárással termelték eddigelé: a szulíitezellulóze eljárással és a nátronczellulóze (szulfátos-) eljárással. Hazánkban a czellulózét kizáróan a szulfiteljárással gyártják, s így a nátron-eljárás szennyvízkérdése bennünket nem érdekel. König most egy új, harmadik eljárást dolgozott ki, a mely a szennyvíz dolgában kedvezőbb helyzetet teremt. A szulfit-eljárásban fölaprított fát forrón és nyomás alatt kalcziumbiszulfitoldattal főzik és tárják föl. König ezzel szem-