Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

3. füzet - VI. Apró közlemények

ben úgy jár el, hogy a finoman aprított fát 4—5-szörös mennyiségű 3—5%-os ammóniával 2—3 atm. túlnyomáson 5—6 órán át gőzöli, a keletkező lúgot kisajtolja és a fát forró vízzel még egyszer kisajtolja. Az ammóniás főzőlúgot és mosóvizet mészszel elegyítve, lepárlással visszanyeri a fölös, el nem használt ammóniát, a maradéklúgot pedig gyanta és csersav előállítására értékesíti. Az ammóniával kifőzött fát másodszor 4—5-szörös mennyiségű 0-4—0'6%-°s kénsavval 1—2 atm. túlnyomáson 6—8 órán át gőzöli és főzi. Uymódon a fában lévő hemiczellulózé tökéletesen kioldódik és elczukrosodik. A kifőzés után a kénsavas főzőoldatot kisajtolva, a fölös savat mészporral közömbösítve, a folyadékot besűrítjük, s először is a kivált gipszet sajtolással elkülönítve, a megmaradt szirupszerű folyadékot vagy közvetetlenül, vagy pedig száraztakarmányokkal fölitatva használják föl takarmány gyanánt ; a kisajtolt gipszet vagy fölszórjuk (istálókban), vagy közvetetlenül trágyázásra értékesítjük. A fát ammóniával és kénsavval kifőzve, a czellulóze mellett már csak lignin van jelen, a melyet klórmészszel tehetünk oldhatóvá. A híg klórmészoldattal a lignint a czellulóze mellől ennek megtámadhatása nélkül könnyen oxidálhatjuk, s ezzel oldhatóvá téve, eltávolíthatjuk. Franlc szerint Németországban a czellulózegyári szennylúgokban évente 600.000 t. szerves anyag folyik el értékesítetlenül, a melyből König eljárásával évente 35—40 millió К értékű takarmányt lehetne előállítani. Az eljárás technikailag jól megvalósítható (részleteit 1. Zeitschr. f. angew. Chemie, 1913., A. 481. 1.); a termelt czellulóze állítólag tisztább, mint a szulfit-eljárásé, s így értékesebb is. Az eljárást azonban ma még gyári üzemekben nem alkalmazzák, s"a kísérletek eredményéből végleges ítéletet nem mondhatunk. König egy föltárás helyett tehát több kifőzést alkalmaz, hogy a fából az egyes értékes anyagokat így egyenkint oldhassa ki. Az eljárás hibája azonban, hogy a klórmészszel oldhatóvá alakított lignint még nem lehet értékesíteni, s ez az oldható, klórmeszes lignin-oldat alkotja a König-eljárás szennyvizét, a melynek ártalmasságáról még nincs tapasztalat. A legnagyobb gyakorlati sikere a szulfitczellulózegyári szennylúg értékesítésében a szennylúgból való szesztermelésnek volt. A szulfitszennylúgban oldott czukor kierjesztésére a szennylúgban oldott élesztőmérgek igen károsan hatnak. Ennélfogva a szesztermelés czéljából nem elég csak a kénessavat eltávolítani a szennylúgból, hanem még külön e czélból tenyésztett specziális élesztőfajtákat is kell alkalmazni. A kénessav közömbösítése mészszel történik, melyből 1 m

3 szennylúgra kb. 11—13 kg. kell, a mely mennyiség kiszámításakor tekintetbe kell venni azt is, hogy a meszet nemcsak a kénessav köti meg, hanem egyes szerves savak és sók is, a melyekre külön 2—3 kg. meszet kell számítani. Túlságosan nagy mészfölösleg jelenléte szintén káros a kierjedésre úgy, hogy ajánlatos a kénessavat részben alapos átlevegőzéssel kiküszöbölni, a mi úgy történhetik, hogy a szennylúgot nyitott tornyon lefelé csörgedeztetjük, szemben a fölfelé áramló friss levegővel. Az erjesztéshez szükséges élesztőt eleinte malátaczefrében tenyésztik, a melyhez fokozatosan több szulfitlúgczefrét adnak mindaddig, míg az élesztő akklimatizálódik és elég ellentálló lesz. Az így előkészített élesztő 5—6 nap múlva használható föl az erjesztőkádakban. Landmark W. szerint a leírt svéd eljárással szemben Norvégiában másképen dolgoznak. Először is a kénessavat kifőzéssel eltávolítják, azután meszet adnak a szennylúghoz (m

3-enkint 2- 3 kg.-ot). Ezután a szennylúgba tejet önte-