Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

3. füzet - IV. Csizinszky László: Drótfonatos duzzasztógátak

258 3. A Técsö patak kitisztogatása és kiburkolása. a) 4803 m 8 földkiemelés (a házak közül hosszanti szál­lítással) à 0-60 К = 2.881 К 80 f. b) 1942 m 5 válogatott folyamkavics az árok kiburko­lásához à 4 К = __ 7.768 « — « c) 9711 m 2 kőburkolat készítése à 44 f. = 4.272 « 84 « d) 1 darab iszapfogómedencze 710 « — « e) munkások útiköltsége, lakásbére... ... 283 « 46 « Összesen: ... 15.916 К 10 f. Vízmesteri költség nincs benne, mivel miniszteri engedélylyel ingyen kapták a munkavezetést. A duzzasztó- és zsilipépítést házi kezelésben Bodor András vízmester végezte borsodszemerei egyszerű földmunkásokkal, az árokásást és burkolást pedig hely­beli orosz munkásokkal. Ugyancsak ő vette föl a fényképeket is róla. Ez építmények már 3V 3 év óta állanak, végig szenvedték az 1913. évi július 10-iki és az 1914. évi márczius 11-iki, a Tisza felső szakaszán eddig észlelt leg­nagyobb árvizeket anélkül, hogy rajtuk süppedés vagy számbavehető repedés támadt volna úgy, hogy eddig fentartási költség nem merült fel. Az első évben a beeresztőzsilipet helytelenül kezelték, mivel nem zárták le. Ennek következtében az árokban folyó víz éjjel mindig befagyott úgy, hogy a part színétől az árok fenekéig leérő jég keletkezett, mely miatt a tavaszi hóolva­dáskor az utczákról lefolyó hólé nem fért az árokba, mivel az árok nagy jég­tömege csak később kezdett olvadni. Ezért most már a hidegebb idő beállta előtt a beeresztőzsilipet lezárják. II. A rozáliai duzzasztógát. A rozáliai malom az Iza folyóból nyeri a szük­séges vízierőt. 1911. évig rőzsegát terelte ki a vizet, azonban minden árvíz elso­dorta. Azért a tulajdonosok megtekintvén a técsői duzzasztógátat, elhatározták, hogy ők is olyant készítenek, de betonborítás nélkül, mivel az Izában mindig van elegendő víz és a betonborítás a munkát megdrágította volna. A drótmű keresztszelvénye rendkívül lapos : középen a magassága 0-40, a végeken 0-60 m., a padka (utófenék) szélessége 2-50 m., a rézsűinek hajlása 1:1. Ez elrendezéssel sikerült az átbukóvíz legnagyobb részét a középre terelni és a partokat a káros kimosástól megvédeni. A mű hossza 70 m., összes építőköltsége 1800 korona, melyből 800 korona a drótháló értéke és 1000 korona esik a válogatott folyamkavics szedésére, szállí­tására és beépítésére. E gát 1911. évi október hó óta áll fenn ós minden költségesebb fentartás nélkül kiállotta az 1913. és 1914. évi korszakos árvizet is, a mely pedig majdnem az összes rőzseműveket elsodorta. Az eddigi tapasztalatok alapján tehát joggal állíthatjuk, hogy a drótfonatos duzzasztógátak a máramarosi viszonyok között becsülettel megállták helyüket; s még aránylag olcsók is, fentartásköltségük — betonborítás esetében — nagyon kevés s így nagyobb mértékű elterjedésüket pusztán az itteni vízhasználati tulaj­donosok nagy szegénysége akadályozza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom