Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

3. füzet - II. Dieter János: A Sajó folyó csatornázása a Tiszától Miskolczig

233 Már a duzzasztott vízszinek megállapításakor figyelemmel kellett lennünk, hogy a hajózómeder részére külön szabályozóművek és kotrások lehetőleg elkrülehetők legyenek. Ez okból a tervben párhúzamos művek és sarkantyúk csakis szórványosan, kotrások pedig egyáltalában nem fordulnak elő. De annál nagyobb terjedelemben és költséggel kellett a folyó partjainak szilárd művekkel, kőművekkei való biztosítását megterveznünk és velők a medret, illetőleg a hajózóutat állandósítanunk, valamint a vízfogógátak és építményeik fennállását biztosítanunk. Ezek a nagykiterjedésű szilárd müvek megakadályozzák a fotyót, hogy elsodró ereje a partokat folyton szaggassa, s ezért a hordalék csökkenése várható. A partvédőművek kőhányásra támaszkodó terméskőburkolatok. A burkolatok koronamagassága általában a térszin átlagos magasságába jut; a magaspartok pedig vagy a duzzasztott víz, vagy az árvíz szinéig lesznek burkolva. A partvédőműveket nem vonalaztuk meg, szelvényeit a mostani part alakjához simuló helyzetben vettük számításba. Ez okból a partvédőműveknek csak ama része lesz kezdetben kiépítendő, ahol a partok szakadása föltétlenül megköveteli. Ahol a már kiépített mederszabályozó művek hatása alatt a partoknak beljebb eső vonalban való kifejlődése fog bekövetkezni, ott az előirányzott kőanyagot a majdan megvédendő vonalban, vagy deponiába rakjuk, vagy pedig a partvédőmű csak akkor épül majd ki, ha már a part a szabályozás vonaláig hátrált. Ily módon mind anyagban, mind munkában'megtakarítás remélhető. Ugyanis a tervezetbe az összes szükséges műveket fölvettük, bár egy részükre a Miskolczig terjedő csatornázás befejezéséig nem lesz szükség. A párhuzamos művek a vontatóúti oldalon a duzzasztott víz magasságáig, a vízfogógátak oldalán pedig a rögzített kisvíz fölé 05 m.-rel érnek, l'Om. koronaszélességgel s mindkét oldalon 1 : U5 hajlású rézsűkkel. A sarkantyúk l'O m. koronaszélességiiek, mindakét oldalon 1 : 15 hajlású rézsűkkel. Koronájuk enyhén emelkedik s a sarkantyú vége a fixált kisvíz fölött 0'5 m. magasságú. A mederszabályozó munkák anyagául mindenkoron megszerezhető, bár drága terméskövet választottuk. Az építés folyama alatt tüzetesebben tanulmányozható, hogy más építő anyag, mint például rőzse, beton, vasbetétes beton, mesterséges kő esetleg gazdaságosabban nem felhasználható-e? £) Sás vagy nádültetés, gyepesítés és fásítás. A zsilip- és oldalcsatornák szelvényeiben két oldalt 15 m. széles, az állóvízi duzzasztás vonala alatt átlag ОБ m. mélyen fekvő földpadkát sással vagy náddal ültetik be, hogy rézsűoldalok a hullámverés ellen biztosítva legyenek. Hasonló czélból a vontatóúti és vízfogógátak oldalán, ahol az állóvízi duzzasztás a gátak mellett legalább 04—05 m. magasan áll a térszin fölött, a vízfelőli rézsűhöz simuló, 4'0 m. széles földpadkát is sással vagy náddal ültetik be. A vontatóúti és vízfogógátak koronáját,* rézsűit és a duzzasztógátaknál tervezett platókat fűmaggal vetik be. A zsilipkezelő, gátkezelő és felvigyázói 1 aktitelepeknél 100—100 drb. gyümölcsfát, a szederkényi oldalcsatorna balparti gátjának tövében és a VII., VIII. és IX. sz. bögékben a kisajátítás határának megjelölése végett nyár- vagy kőrisfákat ültetnek. * A gátak koronája, különösen a vontatóúti gáté, esetleg kavicsolva fog készülni.