Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)
3. füzet - II. Dieter János: A Sajó folyó csatornázása a Tiszától Miskolczig
218 érdekét csak akkor elégítjük ki gazdaságosan, ha a Sajón nagyobb dunai és tiszai hajók is közlekedhetnek, és az átrakodás a Sajó torkolatánál felesleges lesz. A csatornázó munkálatok méretei ez okból úgy' vannak megállapítva, hogy az új hajózóúton és a Felső-Tiszán várható, eleinte csak közepes nagyságú forgalom követelményeinek teljesen megfeleljenek, s ha majd később nagyobb forgalom fejlődik ki, a hajózóút méretei is könnyűszerrel megnagyobbíthatok legyenek. E kétféle fejlődésfok méretei csak az oldal-, illetve zsilipcsatornák szelvényeire vonatkoznak. Az összes többi műépítmények, u. m. a hajózózsilipek, duzzasztógátak, kikötők, hajófordítók, hidak, bujtatok, csőátereszek, csatorna-elzáró művek stb. mind végleges mérettel készülnek. A fenék a hajózó vízszin alatt 2'00 m. mélységben lesz. Erre vonatkozóan irányadó volt, hogy mind a Dunát és a Tiszát, mind a mellékfolyókat úgy szabályozzák, hogy még a legkisebb vízállások idején is 2'00 m. hajózó mélység álljon rendelkezésre. A Tiszán 2-0 m.-nél nagyobb merülésű hajók a jövőben sem igen fognak járhatni, azért valószínű, hogy a Tiszán a jövőben járó hajók legnagyobb része 600—650 tonnás lesz. E kézdeti tervezéskor csak a 600 tonnás teherhajók merülése volt irányadó. E hajók 60'0 m. hosszúak, 8'20 m. szélesek és 180 cm. mélyen merülnek. De azért lehetséges, hogy kisebb terheléssel, illetve kisebb merüléssel 1000 tonnás hajók is közlekedhessenek az új víziúton vagy a Tiszában. A várható forgalom zavartalan lebonyolítása végett a szabad Sajómederben 25-00 m.-re vették a fenékszélességet, hogy két hajó elférhessen egymás mellett. Míg a bögék alsó és középső szakaszain a megkívánt fenékmélység és szélesség a víz felduzzasztásával előáll, addig a bögék felső szakaszain (a 2. számú hosszanti metszetben piros keresztvonalkázással feltüntetve) csak mederszabályozással érjük el a tervezett mélységben a 25'0 m. szélességet. A hosszanti szelvényben a mederfenék fölötti eredményvonalat a jelenlegi fenék ama pontjaiból szerkesztettük, hol megvan a megkívánt 25'0 m. fenékszélesség. A tervezetben mindenütt az állóvízi duzzasztást vettük alapul úgy, hogy a valóságos duzzasztás következtében a bögék felső részein a hajózó mélység valamivel kedvezőbben alakul. Az ily oldalcsatornák, illetve zsilipcsatornák szelvénye (1. a 6. sz. rajzot) ugy<ancsak kétnyomú, s a tengelytől jobbra-balra részarányosán hajlított olyan fenékalakkal, mely a hajók okozta vízmozgásnak s a vontató csavargőzösöknek legjobban megfelel. Első kiépítésben a csatornaszelvény 180 m. fenékszélességű, a tengelyben 2-5 m., tőle jobbra és balra 9—9 m. távolságra pedig 20 m. mélységgel az állóvízi duzzasztás alatt. A csatorna oldalrézsűi mindenütt 1 : 2 hajlásúak. A. duzzasztott állóvíz szintje alatt 20-tól 45 cm.-ig lejtő mélységben a csatorna szélein 1'5 m. széles padka lesz, melynek sás- vagy nádból álló növényzete a rézsüket az elhabolás ellen védi. A csatornafenék esése 0, vagyis lioszszanti irányban vízszintes. A végleges fenék 20 m. szélességben 2-5 m. mélységű lesz. A 18 m. fenékszélességű megszabott csatornaszelvény eléggé bő, hogy az ellenkező irányban haladó két 600 tonnás hajó egymásnak kitérhessen, — s megfelel a vontató ellenállás szempontjából szükséges ama követelménynek, hogy a vizes keresztmetszet legalább négyszerese legyen a hajó bemerülő keresztmetszetének. De
