Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

3. füzet - II. Dieter János: A Sajó folyó csatornázása a Tiszától Miskolczig

219 másfelől tekintettel kellett lenni a hajók méreteinek- növekedésére is. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy a hajók befogadó képességének növelésére rendesen a hajók szélességét nagyobbítják meg,- mivel a hajó hossza és mélysége már elérte a czélszerű maximális határt. Vontató berendezés. A hajózóút forgalmának lebonyolításában — lia a teherhajók saját motorral nem lennének felszerelve — csak a lóvontatást és kis, szabadon közlekedő vontató gőzösökkel való vontatást vették figyelembe. Ez idő szerint még külföldön is a lovakkal való vontatás van elterjedve, mely tapasztalat szerint kisebb forgalomban a mai vontató rendszerek közt a legolcsóbb. A vontató gőzösök mintegy 20 m. hosszúak, 4'5 m. szélesek, 1*4 m. merülésűek és körülbelül 110 lóerősek, s legczélszerübben csavargőzösök lehetnek. A hajóvonat a csekélyebb forgalom és a hajóút kanyarulatai miatt egy vontató gőzösből és egy 600 tonnás vontatmányból állhat. Egy hajóvonat a Tiszától Miskolczig terjedő utat mintegy 12 óra alatt fogja megtenni, megjegyezve, hogy fölfelé a maximális sebességet 6 km.-ben, lefelé pedig 8 km.-ben állapítottuk meg óránkint, azonkívül pedig egy átzsilipelést a vízállás, a szélerősség és a hajóterhelés nagysága szerint 20—40, átlagosan 30 perczben vettünk fel. A Sajón nem lévén tutajozás, a tervezéskor a tutaj surrantok kérdése teljesen elesett. Ugyancsak nem kellett hallépcsőket sem beiktatni. A tervezés módja. Pontos költségelés szempontjából az összes nagyobb építményeket a szükséges részletességgel terveztük meg. Mégis az egész tervezet csak általános jellegű, és a hozzátartozó költségirányzat is csak az általános keretet adja meg, a melyen belül a munkálatok czélszerű létesítése a részletes tervek szerint keresztülvihető. Mind a hajózózsilipek, mind a duzzasztógátak, sőt a kisebb műépítmények is általában egyenlő méretűek és szerkezetűek. Minthogy az altalaj a fúrások szerint annyira vízbocsájtó, hogy a víznek nyilt gödörből való kellő leszivattyúzását remélni nem lehet, és főként, mert az alapgödörből való szivattyúzás az altalajt megbolygatná, teherbíró képességét csökkentené, és mert a szivattyúzás bizonytalan költségét ki lehet küszöbölni, mind a hajózózsilipeknól, mind a duzzasztógátaknál a víz alatti betonalapozás módszerét választották. A zsilipek talajvíz alatti munkálatainak végrehajtásakor azonban megfontolás tárgya lesz a szűrő kutakkal* való talajvízsütyesztés is, mert e módszer alkalmazhatása esetén az alapozó munkálatok esetleg czélszerűbben hajthatók végre. A tervezet 9 hajózózsilipjére tulajdonképen 18 átlós rendszerű kapút kellett volna tervezni ; erre a nagy tömegre való tekintettel a kapúk részletes terve egyelőre nem készült el, hanem a tulajdonképeni tartószerkezet és héjazat, egyszóval a puszta kapúszárnyak súlyát a már megépült hazai és két részletesebben megtervezett (ónodi) kapúnak az adatai alapján szerkesztett és a gyakorlati * Lásd Lampl Hugó és Luzsa Béla «Tanulmányúti jelentés»-ét a Vízügyi Közlemények 1911. évf. II. 21. és 24. lapján. Továbbá dr. Wilhelm Kyrieleis «Grudwasserabsenkimg bei Fundierungsarbeiten» czimű müvet, valamint Gührs és Prietze közleményét a Zeitschrift für Batiweson 1913. évf. 321. lapján.