Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

3. füzet - II. Dieter János: A Sajó folyó csatornázása a Tiszától Miskolczig

217 a kirendeltséghez a szolgálat egyéb követelményei miatt nem lehetett kellő számú gyakorolt személyzetet beosztani, megengedték, hogy 1912. május 1-étől kezdve a Kulpa-fol.yö szabályozási m. kir. kirendeltség személyzete is segédkezzék a tervezésben. Tervezés közben az egész vonalon a nagyobb műépítményeknél talajfúrások, pótló felvételek és víztömegmérések történtek; az 1913. évi augusztusi nagyobb árvize Bánrévétől a Sajó torkolatáig fixálták ; a tervezett munkálatok pályázati művelete elkészült és az alsó művek mellett létesítendő épületek munkálatait vállalatba adták. A talajnak feltárása részint fúrásokkal, részint aknákkal történt. A fúrólyukak száma összesen 30, az aknáké 39. Mindé talaj feltáráskor pontosan feljegyezték a talált anyagok minőségét és mélységét, úgyszintén a talajvíz állását A területnek, a melyen a csatornázás áthalad, olyan változó az altalaja, hogy összefüggő földtani hosszanti szelvény nem volt szerkeszthető. Fent jelzett intézkedéssel és a hivatalos órák meghosszabbításával a nagyterjedelmű részletes tervek rendszeresen összeállítva és kiállítva az 1913. év végével elkészültek úgy, hogy a munkálatok végrehajtása és mielőbbi megindítása ily irányban biztosítva látszik. A tervezés munkálataira és fontosabb felszerelésekre 1913. évi deczember hó 31-ig összesen 121.000 K-t fordítottak. 4. A csatornázó tervek ismertetése. A Sajó folyónak mederrendezéssel való hajózhatóvá tételét kis víztömege és nagy esése teszi lehetetlenné úgy, hogy a czél elérésére a lefektethető gátakkal való vízduzzasztást, vagyis a csatornázást kellett választani. Az így előálló bögék közt a hajóforgalom a vízlépcsőkbe beépített hajózózsilipeken át bonyolódik le. A beruházás költségelőirányzata alapjául szolgáló és a volt folyócsatornázó osztály elkészítette részletes tervekben a Miskolczig terjedő szakaszon hat, egyenkint 4'0 m. magas vízlépcső volt, melyek duzzasztott vízszine a bögék nagyrészében 1-0—2'0 m.-rel haladta meg az árvíz magasságát és a melyeknek felső végén nagyméretű kotrás volt feltételezve. A helyi viszonyok részletes és behatóbb tanulmányozása alkalmával azonban kitűnt, hogy az árvíz rendszeres lefolyása, a csapadék- és szivárgó vizek kár nélkül való elvezetése, a parti birtokok vízátbocsájtó altalaja nem engedik meg a vízszinnek ily nagymértékű, az árviz szintjén feliil érő duzzasztását. Kitűnt továbbá, hogy a helyi viszonyoknál fogva a szükséges hajózó vízmélység előállítása czéljából Miskolczig mintegy 11 vízlépcső lenne szükséges. A lépcsők számának leszállítása czéljából néhány átmetszés létesítésén kívül legczélszerübbnek és leggazdaságosabbnak mutatkozott a vegyes csatornázó rendszert alkalmazni, midőn a hajózóút részben a mederben, részben pedig rövidebbhosszabb oldalcsatornákban halad. E rendszer következetes alkalmazásával sikerült a lépcsők számát 9-re leszállítani. A hajózóút hossza pedig a tervezett átmetszésekkel és oldalcsatornákkal, melyek a hajók közlekedése, illetve az igen éles kanyarulatok kiküszöbölése végett szükségesek, a Sajónak a Tiszába való betorkolásától az 58. kilométerig 41 kilométerre rövidül. Megszabott szelvenyek, hajóméretek. A Sajó hajózhatóvá tételével a szállítás