Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

3. füzet - II. Dieter János: A Sajó folyó csatornázása a Tiszától Miskolczig

216 sehol sem volt szükséges. Nem így állott a dolog Ónod községtől kezdve Miskolcz felső határáig, hol csak régi, 20 év előtti kataszteri felvételek vannak, hol azóta a Sajó medre ugyancsak elvándorolt az évek hosszú során át. Innen kezdve a tahiméteres felvétellel és a keresztszelvényezéssel úgyszólván egészen új folyótérképet, illetve helyszínrajzot kellett készíteni oly módon, hogy a régi térképbe berajzolható legyen. A felvételi sokszögvonal sarokpontjai lehetően oly pontokra kerültek, a melyek a kataszteri térképen könnyen feltalálhatók és meghatározhatók voltak úgy, hogy a sok időt és fáradságos külső- és belső munkát kivánó háromszögelő mérést teljesen mellőzni lehetett. Hogy az eljárás helye3 volt, fényesen igazolódott a felvételek kidolgozásakor, mikor ugyanis a felvételi sokszögvonalnak a kataszteri térképbe való berajzolása gyorsan, a viszonyokhoz képest biztosan történhetett és pontosság dolgában sem hagyott semmi kívánni valót. Felvettük 59 km. hosszú Sajó-, 3 km. hosszú Hernád- és mintegy fél km. hosszú Tisza-szakasz, összesen tehát mintegy 625 km. folyóhosszúság helyszínrajzát. A felvett keresztszelvények száma a Sajón 540, a Hernádon 30, a Tiszán pedig 8, összesen 578. A vízrajzi osztály kiküldöttei pontos szintezéssel a Sajó mindkét partján haladva, Szederkénytől a miskolczi vasúti állomásig jutottak. Szintezésök a Sajó mentén fekvő községeken vezet keresztül, hol rendszerint a templomok falában helyeztek el vas-fixpontokat. Az útjukba eső felvételi sokszögvonal sarokpontjait, a vízmérczéket és a katonai fixpontokat szintén megmérték úgy, hogy a Sajófolyó pontos magassági felvételét nagyon megkönnyítették. A felvételeket 1910. évi deezember hó elején fejezték be. A külső felvételek befejezése után azonnal az anyag feldolgozása következett, ugyancsak a Kulpa szabályozási m. kir. kirendeltség főnökének vezetésével. A kidolgozásban öt mérnök vett részt. A mérés adatainak kiszámítása után a keresztszelvények felrakása, a kat. helyszínrajz, az írott ós rajzolt hosszanti metszet elkészítése következett. A kataszteri térkép egyes lapjaiba, az ú. n. szelvényekbe az összes adatokat mindig a lehető legnagyobb pontossággal, az összehúzódás arányszámával korrigálva raktuk be. 1911. május 1-én a felvétel felrakása megvolt és az Országos Vízépítési Igazgatóság a Sajó-folyó hajózhatóvá tételére szükséges tervek elkészítésével Nagybecskereken a Bégahajózási m. kir. kirendeltség főnökét bizta meg. Az első általános tervezéssel megállapított duzzasztott vízszinek, bögebeosztások, a hajózóútnak és vízfolyásnak gazdaságos vonalban való vezetésére szolgáló oldal- és zsilipcsatornák, illetve átmetszések létesítése az első felvétel kiegészítését vonták maguk után. Az 1911. évi július és augusztus hóban két mérnök a tervezett oldalcsatornák, zsilipcsatornák és leendő átmetszések helyein nagyobb felvételeket tett. E helyszíni munkálatok során a leendő csatornavonalak és átmetszések mentén aknák ásásával talaj kutatásokat is hajtottak végre. Ugyancsak az őszi hónapokban — mialatt a külső felvételek adatait feldolgozták és felrakták — a legalsóbb művek helyén próbafúrásokat és talajkutatásokat végeztek. A részletes tervek elkészítésére és a munkálatok végrehajtására 1912. évi január hó 1-ével szervezték a Sajó csatornázási m. kir. kirendeltséget. Minthogy