Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

3. füzet - II. Dieter János: A Sajó folyó csatornázása a Tiszától Miskolczig

215 haladják meg. Ez alól csupán a miskolcz—zsolczai mederszakasz kivétel, hol a partok mintegy 2-6 m.-rel magasabbak a kisviz szintjénél. A vízjáték átlag 3-3 m. Ónod körül azonban csak mintegy 2 méter. Az eddig előfordult legnagyobb valószinű árvíz a partokat — az alsó folyószakaszon széles hullámtéren — átlag csak l-0 m. vastagon borítja. Köröm községtől lefelé a Tisza nagy árvizeinek visszahatása is hozzájárul, hogy a Sajó árvizei erősebben felduzzadnak s a partokon szélesebben öntenek ki. Ha tehát tisztán csak a vízlevezetés dolgát vizsgáljuk, akkor azt mondhatjuk, hogy a folyó ugyan nincsen mélyen beágyazva, de partjai a vízjátékhoz képest nem túlságosan alacsonyak. Ha azonban a csatornázás szempontjából mérlegeljük a dolgot, akkor konstatálható, hogy a partok alacsonyak, mert a nagy esés és a megkívánt hajózó mélység miatt a partok szintje alatt nem maradhatunk és csak sűrű lépcsőzéssel a partok fölött, de az árvízi magasságokon belül maradó* duzzasztással sikerül a csatornázást gazdaságosan megoldani. A Sajó-folyónak a hajózás szempontjából figyelembe veendő legkisebb vizének másodpercznyi mennyiségei: Zsolczánál— - 2 8 m

3, Körömnél az egyesült Sajó-Hernádban 4'1 m

3. A legnagyobb másodperczenkinti árvízmennyiséget Zsolczánál 350 m

8-ben, az egyesült Sajó-Hernádban 700 m

3-ben állapítottuk meg. 3. A Sajó-folyó felvétele. A felvétel feldolgozása és a tervezés. Az Országos Vízépítési Igazgatóság 1910. október hó végével a Sajó folyó alsó szakaszának hajózhatóvá tételére szükséges felvételek vezetésével a Kulpa-folyó szabályozási m. kir. kirendeltség főnökét bizta meg, a ki a helyszínére öt mérnököt és egy vízmestert küldött ki, kikhez a vízrajzi osztályból még két mérnök csatlakozott. Mivel az idő tél felé járt és tartani lehetett, hogy a tél megakadályozza a felvételi munkálatokat, a felvétellel nem felülről lefelé, hanem a Sajó torkolatától kiindulva felfelé haladtunk Miskolczig. A felvétel mindazokra az adatokra kiterjeszkedett, a melyek a folyócsatornázás részletes terveinek elkészítéséhez szükségesek voltak. Az alsó szakasz, nem tekintve egy kevés taliiméteres felvételt, tulajdonképen keresztszelvények felvételéből állott, melyek a parton kitűzött alapvonalból kiindulva a medren át mindkét parttól legalább 50 m.-re terjedtek. E keresztszelvényeket egymástól rendszerint 100 m. távolságban tüztiik ki, néhol a szükséghez képest sűrűbben is, egyenletes és egyenes szakaszokon 150 m. és csak a legritkább esetekben 200 m. távolságban. A sűrű keresztszelvényezést a biztos tervezés és költségvetés kívánta meg, mert a csatornázás szempontjából létesítendő duzzasztott vízszin sok helyen túlemelkedik a folyó alacsony partjain úgy, hogy egyrészt sok vízfogó gátra lesz szükség, másrészt pedig a vízfolyás lépcsőzése miatt a meder fenekéről pontosabb képet kellett kapni. Helyszínrajzul a megszerzett kataszteri térképek szolgáltak, melyek, mivel a kataszter a Sajó mentén fekvő zemplénmegyei községeket a körömi révig épen abban az időben újra felmérte, teljesen megfeleltek és kiigazításuk úgyszólván . * A tervezéskor a folyócsatornázó osztály árvízi adatai szolgáltak kiinduló pontul.