Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)
1-2. füzet - III. Létay Lajos: A Panama-csatorna
lOi függesztve tározzák. A kereszttartók hordják a járót, a táblákat és a gáttartók és táblák kezelésére való gépi berendezéseket és átveszik a nyomást azokról a vízszintes rácsos vasgerendákról, a melyeken a gáttartók szabad vége csigákon lóg. A víznyomás felvételére hivatott vízszintes tartó szerepe csak akkor kezdődik, a mikor a gáttartók le vannak bocsátva. Két vége a gát beállításakor a csege oldalfalain küszöbhöz támaszkodik és a túlsó falon a tartóra szerelt légnyomású ütköző fogja fel a lendítés eleven erejét. Rácsozása szintén Warren* rendszerű és külső széle sűrűn fel van függesztve a hídfőtartójára (20. és 21. kép). A gáttartók a híd nyomott övének csomópontjain a függőleges rácsrudak belső oldalához erősített és jól merevített hevedereken lógnak. Minden gáttartó' két merev vasgerendából áll, melyek szekrény tartóként úgy vannak alakítva és egymás ellen merevítve, hogy csavarásnak, oldalról támadó erőknek s a rohanóvízfolyásba való leeresztésükkor előálló rángásoknak ellenállhassanak. Különös gondot fordítottak a tervezéskor arra, hogy a víznyomásnak kitett felszín mennél kisebb és lehetőleg sík legyen. A csavarásra vonatkozó számítások azt mutatták,, hogy a tartó 24° alatt ható víznyomásnak a legalsó merevítés elhagyása esetén is jól ellenáll, a mivel egyrészt épen a legnagyobb nyomásnak kitett felszint csökkenthették, másrészt elérték, hogy a két gerenda szabad vége egymástól függetlenül jelentékenyen elmozdulhat, ha a leeresztőkötelek nem egyformán engednének, vagy az ékalakú küszöböntvények egyikébe idegen tárgy szorult volna. A gerendák a gerinczlemezeken vágott_bő nyílásokon telnek meg vízzel, illetve ürülnek ki a felhúzáskor. A gerendák közepén a felső szögvasakhoz fogott erős sin fut végig, mely a táblák kerekeit vezeti és súlyukat czentrikusan adja át a gerendáknak. A táblák vaskeretre szögecselt domború sajtolt lemezekből állanak és a gáttartó két vasgerendáján túl konzolszerűen kinyúlnak a gáttartók közötti távolság felére. Szélességük 5'35 m., magasságuk az alsó két sorban 2-80 m., a többi sorban 3'25 m. A Gatun- és Pedro Miguel-csegéknél 5 sor, a Miraflores-csegénél 4 sor tábla kell az elzáráshoz (20. kép). A táblák golyós csapágyban mozgó 12 keréken futnak le a tartóra erősített két sinen saját súlyukkal. A kerekek kéregöntésű vanadiumaczélból valóü, súrlódásuk csak 5%, holott a tábla súlya 50%-ossúrlódást is legyőz. A vízfolyásnak a tábla felemelésére irányuló hatása ellen a sinek feje alá a külső oldalon erősített Z vasak szolgálnak biztosítékul, az oldalirányú elmozdulást pedig a kerekek karimája akadályozza meg. A táblák alsó szélét ékalakra hajlított vaslemezből alkották, hogy a táblák érintkező felszínén ne kelljen sülyesztett szögecselést alkalmazni. Az éket a tábla súlyának növelésére betonnal kitöltötték. A függőleges táblasorok között 10'4 cm.-es hézag marad, a mi az elzárás egész felszínén összesen közel 9 m 2. Ezeket a függőleges hézagokat 15 cm. átmérőjű vascsövekkel zárják el olyan módon, hogy a csöveket a küszöbig letolva a táblák felszínén görgetik, míg a hézagba ülnek. A hidat az ellensúly fölött elhelyezett két, egyenkint 75 lóerejű motorral forgatják. A motorok a rövidebb kar végén két függőleges tengelyű fogaskereket hajtanak, melyek 29 m. sugarú ívben fektetett s a betonba lekötött fogasrúdba kapaszkodnak. A híd forgatására egy mótor ereje is elegendő úgy, hogy a másik tartalékul szolgál. A két mótor óránkint 10 km.-es szél (mp.-ként közel 3 m.) ellen 2 1/ a perez alatt végzi a teljes átfordítást. A kézi hajtás fél órát szükségei.
