Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)

6. füzet - III. dr. Korbuly Mihály: A szulfitczellulóze-gyárak szennyes vizei

.218 maradó szabad, vagy esetleg kötött kénessavat nagy nyomással és magas hőfokon oxidáljuk, akkor a spontán keletkező kénsavnak az a tulajdonsága, bogy a ligninszulfinsavassókat szétbontja. Minthogy jelen eljárásban valamennyi szerves vegyület nagyon könnyen szétbomlik, s minthogy még a kénessav teljesen szabaddá válik, bizonyos, hogy a lúgban levő szerves savak főleg szulünvegyületekből állanak és nem mint eddig állították, szulfonvegyületekből. (Lásd : Handbuch der Papierfabrikation, Carl Hoffmann, II. rész 1426./27. oldal.) Hogy a bomlás hatásos legyen, annak a kénessav fejlődésével egyidőben kell végbemennie. A lignin ekkor világos barna por alakjában csapódik ki, mely a folyadékból könnyen kiválasztható és ezután ismét czélszerűen felhasználható, hogy belőle mindazokat a termékeket nyerjük, melyek a fa száraz lepárlásakor keletkeznek. Savaknak, például kénsavnak a lúghoz való közvetetlen hozzáadása és utóbbinak nyomás alatt való főzése, a mint ezt például a 197195. sz. német törzs- és 202132. sz. pótszabadalom leírja, a kénsavval erősen savanyított folyadékok főzésekor fellépő nehézségeken kívül még azzal a bajjal is jár, hogy a lignin elszenesedik és az anyagkicserélődés meglehetősen rossz. Ez az eljárás a gyakorlatban nem is vihető keresztül, egyrészt azért, mert egy néhány százalék savat szükségei, a mi az eljárást túlságosan megdrágítja, másrészt pedig, mert a termék csak további költségek árán nyerhető alaktalan állapotban és még akkor is túlságosan el van szenesedve. A jelen találmány szerinti oxidácziós folyamat kedvezően a következőképen foganatosítható : A főzőből a forró lúgot másik főzőbe, úgynevezett autoklávba (olyan főzőedény, melyben a főzés nyomás alatt történik) vezetjük, melybe levegőt, vagy oxigént, vagy oxigénben gazdagabbá tett levegőt alkalmas nyomással (kb. 20 kgr. pro cm

2) nyomunk be, s azután a levegő hőfokát például az autoklávban. alkalmazott gőzvezeték segélyével, 200 С fokra emeljük. E hevítő folyamatkor a lúgban hacsak nyomokban is visszamaradt kénessav tökéletesen oxidálódik, s szabaddá teszi azt a kénessavat, mely a szulfinsavsókban kötött állapotban van jelen. A szulfinsavsók ekkor kénsavas mészre, esetleg kénsavra, szabad kénessavra és szerves ligninvegyületekre bomlanak szét. A folyamathoz szükséges hőfok körtilbelől a lúg 100 С foknyi hőmérsékének felel meg, s ha a lúgot a főzőből 100 C° hőmérsékkel vezetjük el, az oxidáláshoz szükséges levegőmennyiség csak kevés költséget okoz. A bomlás egynéhány perez múlva megy végbe, mihelyt a kellő nyomást és hőfokot elértük. Levegő, vagy oxigén helyett természetesen bármely más alkalmas oxidáló szert is alkalmazhatunk, s természetes, hogy mindenkor a legolcsóbbat választjuk. Ha az eljárást úgy foganatosítjuk, a mint fentebb leírtam, akkor a folyamat szinte robbanásszerűen megy végbe és a csapadéknak nincs meg a további kezeléshez legalkalmasabb sűrűsége. Hogy a túlgyors lecsapódást és a vele járó bajokat elkerüljük, czélszerű, ha a lúghoz, esetleg az oxidácziós folyamat meg-