Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)
6. füzet - III. dr. Korbuly Mihály: A szulfitczellulóze-gyárak szennyes vizei
.219 kezdése előtt, oly savanyú sót keverünk, mely a reakczióra kiegyenlítöen hat úgy, hogy a reakezió lassabban megy végbe. A csapadék ekkor a már említett finom poralakban csapódik le. Ilyen sónak valamely vízben oldható savanyú sót használunk. Különösen alkalmas olcsóságánál fogva a nátriumbiszulfát, melyet 1% — 2%-nyi mennyiségben keverünk a lúghoz. Ha kívánatos, akkor a lúgból szétbontása előtt az összes, a nátriumszulfát behatására a lúgból kiváló kalcziumszulfátot eltávolíthatjuk. Ezzel azt érjük el, hogy a végtermékből, mely mészsó helyett nátronsót tartalmaz, utóbbit mint vízben oldhatót, kimoshatjuk és oly anyagot nyerünk, melynek hamutartalma igen kicsiny. Mihelyt a kénsav keletkezik és a kénessav fejlődni kezd a főzőben, a nyomás nő, mire a főzőnek gőzterébe torkolő vezetéket kinyitunk úgy, hogy a kénessav eltávozhat és alkalmas felfogó edényben, mésztejben vagy hasonlóban felfogható. Ha a fent jelzett tulajdonságú sónak hozzáadása után a lúgot oxidálása előtt egy ideig pihenni hagyjuk, akkor, mint a tapasztalat mutatta, a csapadék már a fent megadottnál kisebb nyomáskor és alacsonyabb hőfokon keletkezik. Az oxidálást annyira fokozhatjuk, hogy a száraz lepárlásra alkalmas anyag helyett oly terméket nyerünk, mely erősen elszenesedett és tüzelőanyagnak igen jól használható. Ennek a tüzelőanyagnak hőfejlesztő képessége, mint a kísérletek igazolták, az eljárásnak megfelelően 6000—7000 kalória között változik. Ha a szulfitszennylúgot ez eljárás szerint szétbontjuk, akkor a lúgban volt szerves és szervetlen alkotórészeknek (közöttük a szerves ligninvegyületekhez kötött kénessavnak) 80%—90°/ 0-át nyerjük a szerint, hogy az eljárást miképen foganatosítottuk. A visszamaradó folyadék teljesen ártalmatlan és így bármely folyóba levezethető a nélkül, hogy bármi kárt okozna. A szabadalom veleje: 1. A szerves és szervetlen alkotórészeknek a szulfitczellulóze főzésekor visszamaradó lúgból való nyerése oly módon, hogy a benne mindenkor jelenlevő szabad (esetleg kötött) kénsavat autoklávban a lúghoz hozzávezetett nagy hőfokú és a légkörinél nagyobb nyomású oxidálószerrel, pl. levegővel, oxigénnel vagy oxigénben dúsabbá tett levegővel oxidáljuk úgy, hogy szabad sav keletkezik, mely a lúgban levő összetett szerves és szervetlen anyagokat rögtönösen szétbontva és szabaddá téve a lúgban levő ligninanyagra hat, mely mint lignintermék használható, vagy esetleg tovább oxidálható oly czélból, hogy nagy hőfejlesztőképességú szenet nyerjünk. 2. Ez eljárásnak egyik kiviteli módja az, hogy az oxidácziós folyamat megkezdése előtt a lúghoz valamilyen vízben oldható savanyú sót, például nátriumbiszulfátot keverünk. 3. Egy másik kiviteli módja az, hogy a szerves ligninveg3 rületekben foglalt összes savat leválasztjuk és összegyűjtjük oly czélból, hogy az újból felhasználható legyen. A szabadalmi leírás szerint Strelenert eljárása tehát abban áll, hogy a szulfitszennylúgot nátriumbiszulfit hozzáadása után, levegő jelenlétében egy ideig nagy nyomás alatt ós hőfokon tartjuk, mely alkalommal az egyidejűleg keletkező kén15*
