Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)
6. füzet - III. dr. Korbuly Mihály: A szulfitczellulóze-gyárak szennyes vizei
.217 Az előbb ismertetett hét hazai czellulózegyár évenkint mintegy 89.000 tonna légszáraz czellulózét gyárt, tehát mintegy 35.690—44.500 hektoliter 98%-os alkoholt gyárthatnának. Tudomásunk szerint a győri szeszgyár fűrészporból gyárt szeszt, miért is nézetünk szerint elvi akadálya nem lehet annak, hogy czellulózegyáraink a szeszgyártás jogát megkapják, még pedig annál kevésbbé, mert ha az említett szesz összes mennyisége csak mint denaturált szesz értékesülne is, mégis, a szesz árát 50 koronával számítva hektoliterenként, 1,780.000—2,225.000 korona volna évenkint megmenthető a nemzeti vagyonnak. E mellett kétségtelen, hogy a szennylúg ilyetén való értékesítése következtében a jelenben fenforgó vízszenynyezések is nagyon csökkenthetők. Az eljárás meghonosítása tehát nemcsak közvetetlen, de közvetett haszonnal is járna, з közérdekből is megokolt. Az eljárás után fenmaradó szennyvízben sem kénessav, sem czukor nincs jelen. E szennyvíz, mely százszoros hígításban még élénken színezi ugyan a vizet, lassan bomlik, nem rothad, s a Sphaerotilus tenyészésóre nem alkalmas; vízzel hígítva élesztősejtek és egy penészfaj szaporodnak el benne (százszoros hígításban már csak kevés); az eredeti szulfitszennylúgnál jóval kevésbbé ártalmas, illetve fertőző hatású. Kétségtelen tehát, ha a szennylúgot a leírt módon kezeljük, a czellulózegyári szennyvizek ártalmasságát mintegy 40—50 százalékkal csökkentjük, a mi más, jobb megoldás hiányában nem megvetendő eredmény. Hogy a szeszfőzés után visszamaradó szennyvíz hogyan és mily eredménynyel tisztítható, erre nézve kísérleti adatok hiányában ezidőszerint nem nyilatkozhatunk. Nézetünk szerint azonban, mivel e szennyvíz nagy ellenálló képességű, tisztítása csak úgy, mint az eredeti szennyvízé, akadályokba fog ütközni. Az elmúlt évben a «Papier-P'abrikant XI. évfolyamának 22. számában Strelenert Róbert Vilmos svéd vegyészmérnök, a szulfit szennylúgok értékesítését czélozó újabb eljárást ismertetett, melyet nálunk is szabadalmaztatott. A magyar szabadalmat az 1913. évi július hó 15-én «Eljárás szerves és szervetlen alkotórészeknek a szulfitczellulóze főzésekor visszamaradó lúgból való nyerésére» czímmel tették közzé, s a szennylúgban oldott szervesanyagoknak tüzelő anyagra való földolgozására irányul. A szabadalom leírása a következő : Jelen találmány igen egyszerű és olcsó eljárás, számos, a szulfitczellulóze gyárak maradék-lúgjaiban levő értékes anyagoknak a visszanyerésére, melyeket eddig rendszerint, majdnem teljesen a lúgokkal együtt a folyókba bocsátottak, a mi a gyártásra nagy veszteséget jelent, a folyók vízére és a bennök élő halakra pedig káros hatású. A maradék-lúgok kezelésére szolgáló, eddig ismeretes eljárások csak arra törekedtek, hogy a lúgban lévő kénessavat főzéssel és léghozzávezetóssel, vagy szívással, vagy pedig közömbösítéssel megsemmisítsék, illetve eltávolítsák. Ha ezen az úton a czellulóze gyártásához szükséges kénnek egy részét vissza is nyerték, mégis könnyen belátható, hogy költségei túlnagyok, mivel minden egyes tonna czellulóze után körülbelől 10 m 3 lúgot kell bepárologtatni. Azokban az eljárásokban is, melyekkel az utóbbi időben a lúgból alkoholt desztillálnak, a lúgnak legfeljebb egy százaléka hasznosítható, a többi része ellenben veszendőbe megy. A jelen találmány azon a megfigyelésen alapszik, hogy ha a lúgban vissza15
