Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)

4. füzet - I. Halmi Gyula: Az aradi csatornaszennyvíz tisztító telep

25 szennyezett víz folyik le. A tisztítás ilyetén sikertelenségét mikroszkópos és bakterioszkópos vizsgálataink eredményei is megerősítik. Az aradi szűrőtelep tehát a szennyes víztisztítás szempontjából a hozzáfűzött várakozásoknak nem felel meg. Az élővízre a tisztított vizek csak kismértékben hatnak (főként biológiai úton megállapítható mórtékben) szennyezőleg. A tisztítótelep közelében lévő kutak vize a talaj elszennyeződése következtében időnkint (bakteriológiailag kimutatható) szenynyeződésnek van kitéve. A telep eredménytelen működésének kétségtelenül a szűrőtelepen folytatott intenziv növénytermelés volt az oka. Az aradi telepen nem annyira szennyesvízszűrés, mint inkább növénytermesztés folyt, már pedig a kettőnek követelményei és föltételei nem azonosak. A szennyesvizek hasznosítására az aradi szűrőtelepen csak akkor került sor, a mikor tartós szárazság következtében a szűrőtelepen vízhiány volt és így rendszeres öntözést lehetett folytatni. Mihelyt rendszeres esőzéskor a talaj nedvessége elégséges volt a növényzet számára: akkor már nem öntöztek, hanem a szennyesvizet egy-két ugar táblán tárolták. Ezek a szűrőtáblák természetesen rövidesen túltelítődtek, eltömődtek, a szennyesvíz egy része ekkor elpárolgott, a levegőn részben kirothadt s ha a talaj a szennyesvizet még egyáltalán átbocsátotta, agyon lévén terhelve, levegő hiányában tisztító hatását nem fejthette ki és így a szűrőtelepről tisztítatlan szennyesvíz folyt le. Az aradi szűrőtelepen mindig a jövedelmező növénytermesztés volt a főczél. Eveken át 7—8 %, sőt több is volt a telep tiszta hozadéka, holott pl. az óriási berlini öntözőtelepeken és egyebütt is a jövedelmezőség egy évtizeden át alig 0-15—1-0 %-ra rúgott, a mi már tényleges veszteséget jelent. Ezt elvégre megérthetjük. A szennyesvizes szűrőtelepek létesítése leggyakrabban nem jövedelmező vállalkozás, hanem olyan áldozat, a melyet a közegészségügy érdekében múlhatatlanul meg kell hoznunk. Ezzel szemben az aradi szűrőtelep szinte rendellenesen nagy jövedelmezőségét éveken át a szűrőtelep kitűnő gazdasági hasznosításának javára írták. Vizsgálataink alapján megállapíthatjuk, hogy lia gazdasági tekintetben kitűnő volt is a szűrőtelep működése: annál sikertelenebb volt a működése a szennyesvizek tisztítása szempontjából. Ez különben természetes is. Az aradi szennyesvíz megtisztítására a telep különben kicsi is és elégtelen. 60.000 1акоз szennyes vizeinek tisztítására legalább is 50—60 hold szürőtelepre van szükség. Erre nézve nem elég azt hangoztatni, hogy Arad város lakosságának fejenkinti vízfogyasztása igen csekély, mert ha ez igaz is, a szennyesvizek annál sűrűbbek és ezért a sikeres szűréshez annál inkább szükség van a megfelelő területre. Az eredményes tisztítás okvetlenül megkövetelné, hogy a betoncsövet a szűrőtelepre való kitorkolásáig vascsővel helyettesítsék, hogy így a csőrepedés veszedelmét elkerülhessük. A lebegőanyagok visszatartása és a szürőtelep eltömődésének meggátlása czéljából iilepítőmedenczét kellene létesíteni. Mindenekelőtt pedig a növénytermesztés és a jövedelmezőség érdekeit a szennyesvíztisztítás érdekeinek alá kell rendelni s evégből az öntözést rendszeresen kell folytatni, hogy megfelelő tisztítást lehessen elérni. Mivel a szűrőterület kicsiny, czélszerű volna jelentékenyen megnagyobbítani. Fölötte kedvező lenne az eddig termesztett gazdasági haszonnövények helyett a vízinövények termesztésével kísérletezni, a mi nagyobb vízmennyiség tisztítását tenné lehetővé. Megfontolandó volna végül, hogy nem