Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)

2. füzet - II. Jegyzőkönyv a m. kir. Országos Vízépítési Igazgatóság kistanácsának 1914. évi január hó 5-én Budapesten tartott üléséről

174részét fordítjuk ama partbiztosításokra, melyek az ármentesítő társulatok töltéseit az alámosás ellen megvédeni hivatvák. A mi elodázhatatlan szükségként jelentkezik, azt évről-évre foganatosítják. Az 1900. évi 53.017. sz. alatt kiadott miniszteri rendelkezés, mely a társulatok közreműködésével megfelelő állami segély nyújtásával kívánja a keletkező partomlások tovább fejlődését megakadályozni — teljesen bevált és e czímen évenként 100.000 korona körüli összeget fordít az állam a partok megkötésére. Az állami mederrendezések és partbiztosítások Ugye Titel és Szolnok között már annyira előrehaladt, hogy 1914. évtől kezdve Szolnoktól felfelé Vásárosnaményig is nagyobb tevékenység fog megindulni. Nevezetesen a Magyar Folyamés Tengerhajózási Társasággal 10 évre kötött szerződés alapján a kőszáliításokat a tokaji és Tokaj körüli kőbányákból ez évtől kezdve már három vontatógőzös és 24 kőszállító-dereglye fogja lebonyolítani. A Tisza folyó felső völgyeiben az 1912. évig bezáróan a kultúrmérnöki hivatalok 4756 kat. holdnyi területen végeztek vízmosás megkötő munkálatokat, mely működéskört az 1911. évi 34.209. sz. miniszteri rendelet a m. kir. erdőfelügyelőségek hatáskörébe utalta át. A Duna völgyében az ármentesítő társulatokat érintő munkálatok szüksége a partbiztosításokon kívül elsősorban a jégtorlódásoknak kitett mederszakaszok szabályozásában jelentkezik. E tekintetben a legrosszabb helyzet Budapesttől a Dráva torokig állott fenn. A végzett és folyamatban lévő nagyarányú munkálatok kedvező hatása következtében remélhető, hogy a Közép Dunáról, emez, a társulatokat legnagyobb mértékben fenyegető veszély egy évtizeden belül meg fog szűnni. VI. Töltésszakadások. A töltésszakadásokra vonatkozó statisztikából, mely egész 1809. évig megy vissza, kitűnik, hogy az elégtelen méretű töltések korszakában összesen 692 töltésszakadás állott elő. A Tisza völgyében 1888. évtől kezdve oly töltéseken, melyek a megszabott méretekre kiépültek, csak két töltésszakadás fordult elő, egyik 1895-ben Czibakházánál, mikor 9800 hold, míg a második 1912-ben a Temes völgyében Csebzénél, mikor 16.000 hold jutott víz alá. Ezenkívül 1892. és 1893-ban az Ondova-Tapolyon volt 20 töltésszakadás, melyek következtében 1892. évben mintegy 10.000, 1893-ban 30.000 hold került víz alá. A Duna völgyében a megszabott töltések kiépítése után csak egy töltésszakadás volt 1907-ben a Rezsőházi társulatnál, mikor az árvíz 14.000 holdat borított el. A Felső-bodrogi. társulat töltésszakadásait nem tekintve, melyek jelentős része a korona fölé emelkedéséből eredt, a többi szakadások mind a töltés testében előállott bajokból származtak. Megszívlelendő tanulság ez arra, hogy első sorban a töltéseinknek magassága helyett erősségét igyekezzünk növelni, ezen felül a Dunamenti rossz altalajon nyugvó töltéseknél a töltések mögötti területeket is részint szorító gátakkal, részint az esetleges anyaggödrök ós mély fekvésű helyek feltöltésével és fokozott védelmével biztosítsuk, mert a Dunamentén a töltésszakadások