Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)
1. füzet - III. Jármy Tamás: A szennyvizekről
86 teljesen leköti, az ezen felül keletkező kénhidrogéngázokat pedig a víz abszorbeálja, ezért csekély mértékű felhígítás mit sem ér ott, a hol rothadás következtében a fentebb említett gázok állandóan fejlődnek. Az első fejezethez csatolt 3. számú táblázatból látható, hogy a városi szennyvizek lebegő szervesanyagtartalma literenkint 111—523 milligramm, oldott szervesanyagtartalma 185—459 milligramm között váltakozhat, előbbi középértékben mintegy 260, utóbbi mintegy 300 milligramm. Az összes szervesanyagtartalom tehát középértékben mintegy 560 milligramm literenkint. Ennek oxidálásához ugyancsak a táblázatból számítva, középértékben mintegy 341 milligramm káliumpermanganát szükséges. Az elmélet szerint egy milligramm káliumpermanganát O'í milligramm oxigént tartalmaz (K + Mn + 0 4 = 3-4944 + 4-9280 + 5734i = 14-1568), de úgy látszik, a mérésekre használt Chamaeleon vagy nem vegytiszta, vagy az oxidálandó szervesanyagok nem tudják az egész oxigénmennyiséget kihasználni, mert a gyakorlatban a felhasznált Chamaeleonnak csupán 25 %-át vehetjük számításba. így tehát az említett esetben átlag 85 mg. oxigén szolgált a szennyvízben foglalt szervesanyagok oxidálására. A táblázatból kivehető továbbá, hogy e szennyvizek átlag 62 milligramm ammoniákot tartalmaztak literenkint. Ennek a mennyiségnek nitrátokká való átalakításához mintegy 227 milligramm oxigénre van szükség. Ez a két tétel együtt 312 mg., tehát 30-szor nagyobb a folyóvíz átlagos oxigéntartalmánál. Figyelembe kell azonban venni, hogy a víznek épúgy nem lehet egész oxigéntartalmát kihasználni, mint a káliumpermanganátnak. így tehát csupán a nitrogéntartalmú anyagok ártalmatlanná tételére mintegy 50—60-szoros hígításra van szükség. A mint fentebb mondottam, a kénhidrogén 1000-szeres hígítással még mérgező tulajdonságú. Ha tehát literenkint 40 milligramm levegőtartalmú víz, vagyis normális folyóvíz csupán 20 milligramm kénhidrogént nyel el, e víz 500-szoros hígításkor még méregként hat. De ha ezeken kívül a keletkező káros savakat és a klórvegyületeket, a szénsavat is hígítani akarjuk, ha még figyelembe veszsziik a szénhidrátok oxigénfogyasztását, akkor mintegy 600-szoros hígítással még csak az egyensúlyt állítottuk helyre, a magasabb szerves lények megélhetését azonban még nem biztosítottuk. Ezért megokolt, hogy a tudósok 1000-szeres hígítást tartanak szükségesnek. Az imént együvé foglaltam az úszó, illetve lebegő és az oldott szervesanyagokat az oxigénfogyasztás szempontjából. A felhígítás szempontjából azonban czélszerű a kétféle anyagot külön is tárgyalnom. A mig ugyanis az oldott anyag felhígítható, a lebegő anyag nem és a felhígítás míveletével csupán azt érjük el, hogy az egyes úszótestek egymástól eltávolodnak. Ezek a testek a közvetetten környezetben rendkívül károsan hatnak, mert felszínükről befelé rothadva, valóságos baktériumtelepeket alkotnak, a melyek messzire elúszva, egész hosszukban megfertőzhetik a folyót. A felhígítás kérdésében még különbséget kell tennem a között a két eset között, mikor a szennyvíz beömlése az élővízfolyásba állandó és mikor ez a beömlés időszakos. Feltéve, hogy a betorkolás kedvező és helyes, vagyis a szennyvizet vezető csatorna nem a parton, hanem a folyó sodrában a fenéken torkollik be, a folyóvízzel való keveredés gyors és a felhígítás a lehetőségig egyenletes.
