Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)

1. füzet - III. Jármy Tamás: A szennyvizekről

82 Az elmondottakból következik, hogy mielőtt valamely csatornavíz szennyezésének mértékét meg akarjuk állapítani, mindig szigorú megvizsgálás tárgyává kell tennünk a használati vizet is. Ezt különösen azért kell fontosnak tartanunk, mert a külföldi tudósok nem elégednek meg azzal, hogy a csatornaszennyvizek tartalmát megállapítsák, hanem telítettségi fokukra nézve is igyekeznek bizonyos szabályokat felállítani és kutatnak oly anyag után, mely a fok mérésére biztos alapul szolgálhatna. Erre azonban csalhatatlan módszert találni még ezideig nem sikerült. A városi szennyvizek viszonyos telítettsége nem apad abban az arányban, a mely arányban a vízfogyasztás nő; vagyis a több vizet fogyasztó városban a szennyvíz csak kevéssel hígabb, mint a kevesebb vizçt fogyasztóban. Ennek oka dr. Dunbar szerint valószínűen az, hogy a több vizet fogyasztó városban nagyobb a szappanhasználat. A szappanhasználat csakugyan igen fontos tényező s ezt közvetetlenül tapasztalhatjuk is, ha a vizsgálatok eredményeit egybevetjük az illető város helyi szokásaival, azzal ugyanis, hogy a napi mosdás, fürdés, az időközönkinti mosás és súrolás ideje mikorra esik. Az emberi ürülék és vizelet súlya Pettenkofer szerint fejenkint és évenkint átlag 34 kg., illetve 428 kg. Tehát minden 10.000 lakos után mintegy 1 köbméter ürülék és 10 köbméter vizelet jut naponkint a csatornákba a nélkül, hogy a szennyvíznek különös jelleget adna, avagy telítettségi fokát észrevehetően megváltoztatná. Ennek magyarázata, hogy ezek az anyagok leginkább a vízöblítéses klozetek útján, tehát már kellően felhígultán kerülnek a csatornákba. Nem megokolt tehát néhány külföldi városban az az eljárás, hogy a fekáliákat a szennyvízcsatornákba bevezetni nem engedik, hanem szekereken külön hordják ki a városból. Nem okolja meg ezt az a kifogás sem, hogy ily módon fertőző baktériumok nem jutnak a csatornákba, mert belejutnak más úton-módon is és ott a kedvező hőmérséklet, a nagymennyiségű táplálék, a gyér világítás, az oxigén hiánya s a csatornaszennyvíznek gyengén alkálikus vegyhatása következtében, tehát az összevágóan kedvező körülmények hatása alatt rohamosan elszaporodnak. A csatornaszennyvizek baktériumtartalma rendesen nagyobb mint egymillió köbczentiméterenkint és néha 50—100 milliót is elér. A csatornaszennyvizekre különösen jellemző baktériumfaj nem ösmeretes, de legelterjedtebb bennük a «coli communis», mely az összes melegvérű állatok, tehát a madarak ürülékeben is található. Vízimadaraktól minden más, fertőzéstől mentes-folyóvízbe is belekerül, azért nem jellemző a csatornavizekre. A csatornaszennyvíz tartalmazhatja az összes pathogén, tehát fertőző betegségek baktériumait, mert mind az ürülékkel, mind a szennyes ruhák mosogató, vizével, köpés útján vagy sok más módon belejuthatnak. Ezideig a csatornavizeket annak a feltevése mellett ismertettem, hogy az ipari szennyvizeket nem, vagy csak előzetes tisztítás után vezetik be a csatornahálózatba, Végezetül még néhány megjegyzést arra nézve, milyen hatással lehetnek az ipari szennyvizek a csatornaszennyvizek jellegére. Már fentebb említettem, hogy a csatornavizek színére a festőgyárak nagy mértékben hatással vannak. A többi ipartelepeket illetően is az a tapasztalat, hogy hatásuk észrevehető kivált ott, hol a gyártelepek száma és terjedelme nagy-