Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)

1. füzet - III. Jármy Tamás: A szennyvizekről

78 A szennvíz felkavarodik. Gázbuborékok keletkeznek, melyek az edény fenekéről iszapfoszlányokat ragadnak magukkal a víz felszínére, majd ismét leejtik őket. Az elillanó gázok szénsav és szénhidrátok (methán és egyéb, még nem vegyelemezett kellemetlen szagú gázok), ammóniák, majd kénhidrogén. A szennyvíz eleinte émelygősen rothadásra emlékeztető szagú, később romlott tojáshoz hasonlóan erősen bűzös. A mikor a bűzös szag megkezdődik:, a felbomlás már közel áll a befejezéséhez és rövid idő alatt véget is ér. Befejeztével minden kellemetlen szag megszűnik, ezentúl föld vagy korhadék szagú. Az edény fenekén leülepedett, valamint a víz tetejére felszállott iszapszerű anyag az erjedés következtében mennyiségében valamennyire megfogyatkozik s ha belezárt gázbuborékok a víz felszínén nem tartják, egy vékony kéreg kivételével az edény fenekére száll. Ennek az üledéknek likacsos, szivacsos, pehelyszerű alakja barna vagy fekete színe van. Mikroszkóp alatt vizsgálva olyan, mintha csupa véglények tetemeiből állana. Víztartalma 80—90 %• Valamivel könnyebben szárítható, mint az át nem erjedt iszap. A víz maga az erjedés következtében színtelenné vagy nagyon kevéssé színezetté és átlátszóvá válik. Ha az erjedésen, rothadáson még át nem ment vizet itatóspapír-szűrőn addig szűrjük, míg teljesen átlátszóvá nem válik, tehát a vízben lévő összes lebegő anyagokat kifogjuk s ezt a látszólag tiszta vizet hagyjuk közepes hőmérsékleten hosszabb ideig állani, az erjedés, illetve rothadás jelenségei épúgy bekövetkeznek, mint a szüretien vízben. A rothadó víz szaga is ép olyan s épúgy változik. Üledék is épúgy keletkezik, csakhogy mennyisége sokkal kevesebb. Eleinte a szűrt csatornaszennyvizet az emberi vizelettel szennyezettnek tartották abban a hitben, hogy ez szolgáltatja leginkább a csatornavíz oldatban lévő alkotórészeit. Csakhogy a vizelet rothadása egészen más jellegű, a vizelet úgyszólván csak nyomokban tartalmaz fehérjeanyagokat, rothadáskor tehát nem fejleszt kénhidrogént, hanem nagymennyiségű ammóniákat, miért is szaga nem annyira bűzös, mint inkább kellemetlen, szúró. Az erjedést, különösen a bűzös erjedést mind a szüretien, mind a szűrt csatornavízben az okozza, hogy a csatornavíznek oldatlan és oldott részei erjedésre, rothadásra hajló szerves anyagokat, még pedig többek között kénes fehérjéket is tartalmaz. A vízben lévő baktériumok és erjesztőgombák ezeket az anyagokat fermentálás útján oldható, illetve könnyen bomló anyagokká változtatják, e könnyen bomló anyagokból táplálkoznak, megfelelő hőmérséklet és a táplálék kellő mennyisége esetén rohamosan szaporodnak és ez élettevékenységeik közben a bonyolult összetételű szerves anyagokat megbontják s egyszerű szerves és szervetlen vegyületekké alakítják át, melyek aztán még tovább bomlanak, míg végre mind egyszerű szervetlen vegyületekké lesznek. Ez az átalakulás hasonlít a keményítőnek czukorrá, majd szénsavfejlesztése közben alkohollá s végül eczetté való átalakulásához. Teljesen felderítve ez a folyamat még nincsen, de valószínű, hogy a bonyolult vegyi összetételeknek mindig egyszerűbb és egyszerűbb vegyületekké hasadását épúgy, mint ez említett példa esetében más és más véglények okozzák. Ez a folyamat érteti meg különben azt, hogy a csatornavizek rothadásakor előbb a szénsav és szénhidrátgázok, azután az ammóniák és végül a kénhidrogén szabadulnak fel, mert eleinte csak a könnyebben bomló szénhidrátok és nitrátok hasad-