Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)

1. füzet - II. Rohringer Sándor: Néhány külföldi vízerőtelep

70 nem versenyezhetnek az Alpokról minden irányban lefutó folyók és patakok vizének erejével, de viszont az is bizonyos, hogy eddig oly kevés történt e téren, hogy fejletlen iparunk, városaink közérdekű üzemei még nagyon gazdag erőforrást találhatnak érintetlen vízierőinkben. Az államnak nem feladata, hogy az ipari vízierőket kiépítse; ezen a téren csak szaktanácscsal, adatgyűjtéssel, ellenőrzéssel vagy kedvezményekkel nyújthat támogatást s anyagilag csak akkor, ha saját üzemeinek, pl. vasutaknak ellátása, vagy más közérdek, mint a folyószabályozás, esetleg a víztárolás megkívánja. Vízierőink kiépítéséhez a legtöbb kedvező előfeltétel megvan, a hazai mérnökök által néhány helyen épített vízerőtelepek kivitele biztosítja, hogy e téren nem maradnánk a külföld mögött; törvényes és közigazgatási intézkedéseink pedig kedvezőek a fejlődés szempontjából. A magyar vízjogi törvény a legszabadelvübb az európai vízjogi törvények között s itt nem fordulnak elő olyan esetek, mint pl. Olaszországban, hogy az állam évenkint tízezrekre menő vízbért (lóerőnkint és évenkint 1 lira) szed a nagy vízerőtelepektől s ezenfelül a telepek költségére gyakorolja a szigorú és költséges ellenőrzést, a mire például hozhatom fel a robbiatei telepet. Az sem történhetik meg, hogy a hatóságok olyan követeléseket szabjanak meg, melyek a távoli jövő bizonytalan eshetőségeire vonatkoznak, mint a gersthofeni mű csegéje esetében láttuk ; egyszóval szabadabban, egyszerűbben, kevesebb áldozattal szerezhető meg nálunk a vízjog és építhető ki a vízerőtelep, mint bárhol másutt. Ipari elmaradottságunkon ós tőkében való szegénységünkön kívül a tőke úgynevezett konzervatív voltát szokták még akadályul felhozni; itt azonban inkább szólhatnánk a mi tőkénk tájékozatlanságáról, iskolázottságának hiányáról, a mely körülmény és egyéb jövedelmezőbb parczellázó és szanáló üzletek iránti hajlandóság az akadálya a biztos, állandó, bár kisebb jövedelmezőségű vállalatok keletkezésének. Végül megköszönöm mindazoknak szívességét, a kik lehetővé tették, hogy e becses tapasztalatokat megszerezhessem s köztük elsősorban hálás szívvel gondolok a m. kir. Országos Vízépítési Igazgatóság főnökére, Kvassay Jenő miniszteri tanácsos úrra és dr. Hoór Tempis Mór műegyetemi tanár úrra, a kinek összeköttetései révén sikerült a legnevezetesebb telepeket megszemlélnem. A legkedvesebb emlékét őrzöm ama számos külföldi kartársnak, a kiknek szívessége és tudása tanulmányozásomat élvezetessé tették s köztük különösen föl kell említenem Fischer-Rheinau zürichi, Bitterli-Freyer rheinfeldeni mérnök urakat és Olaszországban az Edison r.-t. igazgatóját Angelo Bertini urat, A. Mussato építésvezető mérnök urat és Kranz Ferencz padernói művezető urat, honfitársunkat, úgyszintén az Adamello r.-t. igazgatóságát, a kiknek páratlanul szives előzékenységéért hálás köszönetet kell mondanom.